Pünkösd a feltámadást, a húsvétot követő ötvenedik nap (pentékoszté) – a harmadik isteni személy, a Szentlélek kiáradásának és az Egyház megszületésének, valamint a missziós munka elindulásának ünnepe – amely lezárja az ún. húsvéti időt is. A pünkösdi csodát a Szentírás egyik könyve, a Lukács evangélistának tulajdonított Apostolok Cselekedetei örökíti meg:

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: »Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.«”

ApCsel 2,1–11 (Pünkösd) – A Szent István Társulat által kiadott Biblia a Magyar Elektronikus Könyvtárban

[Pünkösd vasárnap; S iniciálé („Spiritus”)] – In: Mátyás-Graduale, korvina, 1480–1488 között; Cod. Lat. 424., f.64r (Kézirattár)

„A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, s nem követi pontosan a Szentírásban foglaltakat. A 6–6 apostol karéjában, középen rendszerint ott ül Mária (az anyaszentegyház képviseletében), s míg az apostolok feje felett 12 lángocska lebeg, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.”

[Pünkösd] (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Jöjj Szentlélek Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!

Jöjj áldott vigasztalás,
drága vendég, lelkitárs,
legédesebb enyhülés:
fáradságra nyugalom,
hőség ellen oltalom,
zokogásban könnyülés!”

Veni sancte spiritus (részlet, Babits Mihály fordítása) – In : A tűz cselekedetei. (Magyar ünnepek), összeállította: Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Pünkösdi királynéjárás − a felkeresett ház udvarán a pünkösdölők körülállják a királynét. (Nemesládony, Vas m., 1952.), Magyar Néprajzi Lexikon (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. És most mondtam meg néktek, mielott meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.”

Jn 14,23–31 (Pünkösd ünnepe) – Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Pünkösdi rózsa –  (Digitális Képarchívum)

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.”

Balassi Bálint: Tizenegyedik: Borivóknak való, In laudem verni temporis [Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…] (részlet) (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Balassi-honlapunkon a vers meghallgatható  Lázár Csaba színművész, Szabó András előadóművész, valamint Kobzos Kiss Tamás és a Kecskés együttes előadásában.

−s−

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának kezdeményezésére 1978. május 18-án rendezték meg először a Múzeumi világnapot. Az elmúlt esztendőben már 129 ország mintegy 32 ezer múzeuma csatlakozott a nemzetközi megmozduláshoz. Az idén is számos szabadtéri rendezvény és kiállítás várja a látogatókat – hazánkban is.

Könyvtárunkban rendszeresen kiállításokon mutatjuk be a magyar és a magyar vonatkozású kulturális örökség legszebb darabjait. A gyűjteményünkben őrzött több mint tízmillió könyvtári dokumentum és a kiállításokra kölcsön kapott további értékes tartalmak így nem csupán a kutatók számára érhetők el, bárki megtekintheti azokat a különböző összeállításokban, a változatos tárlatokon. Kövesd könyvtárunkat Twitteren és Facebookon, hogy azonnal értesülj új programjainkról, kiállításainkról! Ha beiratkozol, minden kamarakiállításunk ingyenes, az olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink pedig 400 Ft-os jegy ellenében láthatnak – most éppen tíz tárlatot.  

Az Internet világnapját – amely szervesen összetartozik az 1868 óta megtartott Távközlési világnappal (május 17.) – 2001-ben rendezték meg először a Nemzetközi Távközlési Egyesület kezdeményezésére. (A Távközlési világnap előzménye, hogy 1865-ben május 17-én Párizsban 20 ország – köztük hazánk is – aláírta a Nemzetközi Távközlési Egyesület, az ITU: International Telecommunications Union, alapító okiratát.) Az Internet világnapját az ENSZ még nem ismerte el hivatalosan, de a világháló használatának elterjedése és sokrétegű felhasználása miatt a kiemelt nap egyre jelentősebb figyelmet kap. Napjainkban a múzeumok és a közgyűjtemények is törekszenek arra, hogy gyűjteményük egy részét a világhálón is hozzáférhetővé tegyék és hogy – felhasználva a web2 alkalmazásokat is – népszerűsítsék rendezvényeiket, bemutassák különlegességeiket

Katalógusterünkben látható Shakespeare stratfordi szülőházának makettje, amely könyvszekrényként tartalmazza a nagy angol költő és színműíró műveinek és életrajzának Knight-féle nyolckötetes kiadását. A homlokzati oromrészen, háromszögletű ezüstlapon a következő angol nyelvű szöveg olvasható: „Angol hölgyek és urak vásárolták 9215 pennyért, hogy Kossuth Lajosnak ajándékozzák, aki oly mesteri fokon sajátította el az angol nyelvet. Használtassék a legnemesebb célra. Shakespeare műveiből.”

„Én hiszek a múzeumok értelmében. Értelmében és hivatásában. Hivatásában és szépségében. Nem az idő kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! Én hiszek bennük, mert nemcsak a jövőben hiszek, de hiszek a múltban. A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat. Ha jutok bárhova is a világon: mindíg megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait.”

Juhász Ferenc: A múzeumok szerelme (részlet) – Uő.: Versprózák, Budapest, Szépirodalmi, 1980. 254. o. (Törzsgyűjtemény)

Könyvtárunk internetes szolgáltatásaiból

„Az irodalom részben tehát ott marad köz- és magánkönyvtárainkban, részben azonban elszakad az ő anyagi valóságától, a félezer éves könyvtől, és digitális suhanássá változik. Sőt az is lehet, hogy a szemtelen olvasó azt csinál a szövegünkkel, amit akar, kiemel belőle részeket, amelyek tetszenek neki, másokat elhagy, interaktív gazdája lesz annak, hogy mit olvas el, és mind gyakrabban követi azt az utálatos szokást, amelyet a diákok gyakorolnak, hogy fejezeteket, oldalakat, szemelvényeket olvasnak tanáraik biztatására művekből, amelyeket szerves egésznek szánt a szerző, aki eleve rossz szemmel néz mindenféle húzási, tömörítési, vagdalási intervencióra.”

Konrád György: Az élettárs marad (részlet) – Uő.: Áramló leltár. Budapest, Pesti Szalon, 1996. 27–28. o. (Törzsgyűjtemény)

„A nemzet könyvtára – a szolgálat műhelye” című állandó kiállításunk az 1802 és 1985 közötti szellemi-tárgyi környezetet mutatja be a műemléki és könyvtártörténeti értékű bútorok, egykori intézményi feliratok, irodaszerek, a feldolgozó- és műhelymunkában használt gépek és eszközök, dokumentumok és fényképek segítségével.

Dsida Jenő (1907–1938) a két világháború közötti erdélyi és az egyetemes magyar költészet kiemelkedő alakja. Az avantgárd vívmányait is alkalmazó kiváló formaművész és a klasszikus hagyományok megújítója, amely a Nyugat folyóirat nagy lírikusainak rokonává teszi. Szívelégtelensége miatt korai halálának tudatában alkotott. Költészete sem betegsége, sem pedig megpróbáltatásokkal teli kisebbségi sorsa ellenére nem komor hangvételű, nagy érzékenység, elmélyültség és a teremtett élet iránti szeretet és derű jellemzi.

Dsida Jenő – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!
Mily ólom ömlött álmodó fülembe,
hogy nem hatolt belé
a vad hullámverés morzsoló harsogása,
a morzsolódó kis sziget keserű mormogása.
Jaj, mindenből csak vád fakad:
miért kímélted az erőt,
miért kímélted válladat,
miért nem vertél sziklatöltést,
erős, nagy védőgátakat?”

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus. (Részlet) In. Dsida Jenő összegyűjtött versei. Új összegzés, szerk.: Láng Gusztáv és Urbán László, [Szombathely], 2008. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

---

„Dsida Jenő költői pályája tehát mindössze egy évtizedre tehető. (Igaz, hogy erre a rövid pályafutásra gondosan felkészült; diákkori zsengéinek, korai műhely-gyakorlatainak száma eléri az ötszázat.) Erdélyi írótársai elismerték tehetségét, formaművészetét, de szélesebb körben, a magyar irodalom egészében csak halála után kezdték felfedezni. A Nyugat, melynek irányához legközelebb állt, egyetlen versét sem közölte, sem kritikát köteteiről. Az 1940-es években két ígéretes jele is van »a költő feltámadásának«, ahogy egyik versében a posztumusz elismertséget nevezte. Egyik Válogatott verseinek budapesti megjelenése 1944-ben Rónay György szerkesztésében és előszavával, a másik Vajthó László 1941-ben megjelent Mai magyar költők című antológiája, melyben József Attilával azonos terjedelemben szerepel. A költőnek így induló elismerését azonban megszakította a fegyverek zaja, majd a háború utáni politikai változások.”

Láng Gusztáv: Dsida Jenő élete és költészete. Bevezető tanulmány részlete a Dsida Jenő összegyűjtött versei. Új összegzés, szerk.: Láng Gusztáv és Urbán László, [Szombathely], 2008. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Dsida Jenő. Zsögödi Nagy Imre tusrajza,1938. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?”

Dsida Jenő: A sötétség verse. (Részlet) In. Dsida Jenő összegyűjtött versei. Új összegzés, szerk.: Láng Gusztáv és Urbán László, [Szombathely], 2008. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

---

„Ezt a kávéba mártott cukrot, ezt megnézte Dsida Jenő. Egyébként mindnyájan megnéztük. A hasonlatok e csoportjának jellegzetessége, hogy nem a meglepetéssel dolgozik, hanem a ráismertetéssel. Hát persze – gondoljuk. De még mennyire – gondoljuk. És nem adunk számot róla, hogy észrevételeinknek milyen óriási, szürke csoportjából emelte ki a képet a költő, és szögeztette rá a szemünket. Kivágott valamit a környezetből, kinagyította, észrevétlen tussal utánahúzta a körvonalait (ilyen tus vagy retus Dsida versében néhány jelző, mily sunyi-resten… keserű éjjelébe), aztán odakapcsolta a kivágatot, egy vers határáig tartó végérvényességgel, a hasonlítotthoz. Lehet különben, hogy nem ebben a sorrendben csinálta. Hanem fordítva. Vagy egyszerre. Ami az eredmény szempontjából teljesen mindegy. Mindenesetre verssé élesítette a látványt, összekavarva egy kávéscsészében a cukrot a halálfélelemmel.”

Nemes Nagy Ágnes: A költői kép. A tárgyak. Liliom és kockacukor. (Részlet) In. Uő.: Szó és szótlanság, Budapest, Magvető, 1989. – Törzsgyűjtemény 

Dsida Jenőről készült tréfás felvétel. In: A Dunánál: Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.), 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Semmikép sem bírom magam rávenni,
– jaj-jaj!! –
nem merek a túloldalra átmenni,
– zirr-zurr –
szeretem az életet általában,
– tú-tú! –
drága nekem nyakam, kezem és lábam,
– cirr-cirr! –
Örzőangyal, akihez hajdanában
– zirr-zurr! –
fohászkodtam sötét gyermekszobában,
– töf-töf –
nagyon kérlek, az Úrjézus nevére:
állj kicsit a sarki rendőr helyére!”

Chanson az őrangyalhoz. (Részlet) In. Dsida Jenő összegyűjtött versei. Új összegzés, szerk.: Láng Gusztáv és Urbán László, [Szombathely], 2008. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

---

„A megfagyott öbölben
jégbe szorult a csolnak.
A hallgatás bárányai
melletted vándorolnak.
Mégy lankadón és szelíden,
glóriásan és nézelődőn
a vattás békesség felé
véget nem érő jégmezőkön.”

Dsida Jenő: Túl jégmezőkön. (Részlet) In. Dsida Jenő összegyűjtött versei. Új összegzés, szerk.: Láng Gusztáv és Urbán László, [Szombathely], 2008. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Dsida Jenő: Gyakran várlak. (Autográf verskézirat) – Kézirattár

Gyakran várlak. Elüldögélek olykor
órák hosszat is így: a messze hamvas
kékjét nézem, az ösvényt és az ormot.
Elfáradt szememet mihelyt lehúnyom,
érkezel... Ragyogó, napos mezőről
lassudan közelegsz: a régi hellén
földek játszadozó pásztor leánya.
Kebleden kifeszül habkönnyű inged.
Tejfehér, pamacsos bárányka kisér
mindenütt. Csupaszon tapossa tiszta,
barna lábad a friss füvet, dalolva
állsz meg kis kalyibám előtt s köszöntesz...

Gyakran várlak. Elüldögélek. (Részlet) In. Dsida Jenő összegyűjtött versei. Új összegzés, szerk.: Láng Gusztáv és Urbán László, [Szombathely], 2008. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Dsida Jenő síremléke a kolozsvári Házsongárdi temetőben. − Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Ha felmegyünk a házsongárdi temető domboldalára Kolozsvárt, ott, a sok évszázadra emlékező, méltóságos sírkövek között, ott, a nagy törzsű, nagy lombú fák félsötétjében, amely csak foltokban engedi át a napfényt, amely növeli, burjánoztatja az árnyékkedvelőket: mohákat, páfrányokat, repkényeket, ott, abban a fölhabzó sűrű-zöldben rátalálhatunk erre a sírfeliratra:
Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.”

Nemes Nagy Ágnes: Dsida Jenő. (Részlet). In. Uő.: A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II., Budapest, Magvető, 1992. – Törzsgyűjtemény 

Nepomuki Szent János (†1393) ünnepe. A 14. században élt papnak, akit – legendája szerint – IV. Vencel cseh király dobadott a Moldva folyóba, mert nem volt hajlandó elárulni a gyónási titkot, a prágai Szent Vitus székesegyházban őrzik földi maradványait. Legendája azt is elbeszéli, hogy szentté avatása (1729) előtt, amikor az eljárás során sírját föltárták, a nyelvét mint a szentgyónás titkainak megőrzőjét, épen találták meg. Nepomuki Szent János Csehország védőszentje. A szent Közép-Európában, s így Magyarországon is általános és elterjedt tiszteletéről tanúskodik, hogy szobra – mint a hajósok, a vízimolnárok, hídvámosok és az átkelés védőszentje – számos helyen áll az utak szélén, folyók partján és hidakon. A barokk korban elterjedt és azóta is egyik gyakori ábrázolása szerint, János pap mutatóujját ajkára téve, csendre inti magát és másokat.

Nepomuki Szent János szobrának részlete, Monor, Nagyboldogasszony-főplébániatemplom (Digitális Képarchívum)

„Pap lett belőle. Fényes tehetsége, jámbor élete hamar kitűnvén, a prágai székesegyház kanonoka, hitszónoka, a királynak alamizsnaosztogatója, az erényes királynénak pedig gyóntatóatyja lett. A kegyetlen természetű király Jánostól meg akarta tudni, hogy felesége miről gyónik neki, de hiába faggatta. Egy alkalommal az udvari szakács nem a király szájaíze szerint sült kappant szolgált föl, mire Vencel a boldogtalan embert nyársra kötöztette és elevenen kezdte süttetni. Az udvari emberek megrettentek, de szólani senki sem mert. János azonban keményen megdorgálta, mire a király börtönbe vetette, és ott számos napig éhen-szomjan tartotta.
Vencel azt hitte, hogy Jánost most már szóra tudja bírni. Követet küldött hozzá, aki elmondta neki, hogy a király bánja, amit hirtelenségből elkövetett és ebédre kéreti. Jánost a király nagy tisztelettel fogadta, de utána négyszemközt megint a királynéról, gyónásairól kérdezgette, ő azonban a gyónás szentségi pecsétjére hivatkozva, most sem árult el semmit. Erre Vencel kegyetlenül megkínoztatta, de cselekedetétől maga is megrettenve, elbocsátotta.
János ezután elzarándokolt a boleszlávi búcsújáróhelyre, ahol eljövendő, előrelátott újabb szenvedéseihez Mária segítségét kérte. Visszatérvén Prágába, a király megfenyegette: hallod-e pap, meg kell halnod, ha mindjárt elő nem számlálsz mindent, valamit néked gyónt Johanna. Haszontalan minden mentséged, el kell veszned. Az Istenre esküszöm, vizet iszol. Ezzel előre jelezte, hogy milyen halállal akarja elemészteni.
Elközelgetvén az éjszaka, kivezetteték Szent János a Moldava vizén való hídra, és megkötöztetett kezekkel és lábakkal, a király parancsolatja szerént, kegyetlenül a Moldava vizébe vetették. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt való éjszakán, 1383. esztendőben. Így nyeré el a mártíromságnak koronáját.”

Május 16. (részlet) – Bálint Sándor: Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A prágai székesegyház szentélye  – In: Lovagkirályok: Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437) CD-ROM,. Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1997. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„E szobrokhoz még a 20. században is sok helyen az ünnepen vagy annak nyolcadán a templomból körmenet indult. A hívők a szobornál énekeltek, litániát imádkoztak, majd megkoszorúzták azt. Az ájtatos szertartást így emlegették: Szent Jánost járunk.
Baja városában századunk közepéig virágzott a Jánoska-eresztés szokása. Nepomuki Szent János ünnepén litánia után, estefelé a szent faszobrát egy feldíszített dereglyén vagy kompon sok kivilágított és feldíszített csónak kíséretében végigvitték a Sugovicán. Elsősorban a vízimolnárok kísérték. Részt vettek az ünnepségen a város vezetői és papjai is. A vízi körmenet után nagy mulatozás kezdődött a főtér alatti Sugovica-parton.”

Nepomuki Szent János, május 16. (részlet) – In: Magyar néprajz, VII. kötet, Folklór 3. népszokás, néphit, népi vallásosság (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Fellner-Schweiger: Nepomuki Szent János szobor, Tata, 1770 – In:. A Habsburg-uralom Magyarországon (1699–1790) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2000. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

[…] „És igaz, hogy a gyónási titok olyan szent, ahogy tanítjátok? – kérdezte aztán, rám villantva apró szemét, mely alig látszott ki arca vastag párnái közül.
Ettől a kérdéstől lepődtem csak meg igazán, hiszen testvéröcsém mindeddig soha, semmilyen érdeklődést nem tanúsított vallásunk szentségei iránt. S bár nem tudtam elképzelni, hová kíván kilyukadni, kötelességemhez s az igazsághoz híven azt feleltem, hogy valóban így van. A gyónási titok szent és sérthetetlen. A pap a gyóntatófülkében tudomására jutott vallomásokat soha, senkinek, még magának a Szentatyának sem árulhatja el. – Tehát csak amit a gyóntatófülkében hallasz? – kérdezte öcsém bizalmatlanul. Siettem megnyugtatni, hogy ez csak képletesen értendő; Isten mindenütt jelen van, s felkent szolgáját minden esetben kötelezi a titoktartás tőrvénye, bárhol is hallgatja meg a bűnbánók szavait. Öcsém erre több történelmi példát sorolt fel, amikor egyes megtévedt lelkipásztorok mégis megszegték ezt a törvényt. Ezeket az eseteket nem tagadhattam – meg kell vallani, hogy igen jól ismerte szegény a történelmet –, de felhívtam a figyelmét arra az ugyancsak letagadhatatlan tényre, hogy ilyesmi már évszázadok óta nem fordult elő, s akkor is olyan borzalmas eszközökkel kényszerítették szerencsétlen testvéreinket erre az eléggé nem kárhoztatható bűnre, amilyeneket ma már elképzelni sem lehet. Épp ezért napjainkban semmiképp sem adódhat ilyen helyzet. – És ha mégis? – kérdezte öcsém, szerintem túlzott gyanakvással. – Akkor – mondottam szent meggyőződéssel – kötelességünk inkább a halált is vállalni, mintsem hogy eme parancsolat megszegésére vetemedjünk.”

Gyurkó László: Bűnösök (részlet) – In. Uő: A halál árnyéka – Bűnösök – Csütörtök – Halálugrás. Budapest, Magvető, 1982. 140–141. o. (Törzsgyűjtemény)

−s−

Szent Pongrác, Szent Szervác, Szent Bonifác, (néhol Szent Orbán is) az ún. fagyosszentek közé tartozik. A népi megfigyelések szerint május12.,13., 14. ill. 25. környékén az időjárás hirtelen hűvösre fordul, sokszor még fagy is jön, amely a rügyeket, a virágokat és a sarjadó vetést tönkreteheti.

„Göcsejben fagyosnapok néven tartja számon Pongrác, Szervác, Bonifác (máj. 12, 13, 14) alakját és napjait a közép-európai, tehát a hazai néphagyomány is. […] Mindszent idősebb népe úgy véli, hogy e szentek úgy fagytak halálra: nyomorult betegeket a maguk ruhájába takargattak. Ezek megmaradtak, ők azonban belehaltak a névünnepükön hirtelen támadt hidegbe. A szegedi tanyák öregjei szerint a garabonciások valamikor el tudták űzni a fagyosszentek haragját, mert ezekben a napokban könyvükből ráolvastak az időre.
Pereked baranyai faluban mondogatják: sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken sem látsz. A rábaközi Vág népét a környékbeliek azzal ugrasztják, hogy a fagyosszentek nevét és ünnepét furfangosan decemberre írták át. Ha májusi fagy éri a szőlőt, Eger szőlőművesei így fakadnak ki: a fagyosszentek megszüreteltek.
Ha a fagyosszentek napjaiban az idő hidegre fordult, az eleki németek trágyát égettek és félreverték a harangokat.”

Bálint Sándor: Fagyosszentek – Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Szent Pongrác ókeresztény vértanú volt, akit a Diocletianus császár nevéhez fűződő üldözésekor fogtak el és a Via Aurelia mentén fejeztek le (†304), Szent Bonifác szintén Diocletianus és Maximianus császárok idején Tarsus városában szenvedett vértanúhalált a 3 és a 4. század fordulóján, Szent Szervác püspök pedig – legendája szerint – pünkösd hétfőn halt meg (†384) és sírját soha nem fedte be a hó.

[Szent Pongrác] fametszet – In: Jacobus de Voragine (ca 1230-1298) Legenda aurea sanctorum, Nürnberg, 1475. (Régi Nyomtatványok Tára)

„Pongrác igen nemes szülőktől származott. Frígiában veszítette el atyját és anyját. Ekkor Dénes, atyai nagybátyja gyámságára maradt. Együtt tértek vissza Rómába, ahol atyja nagy öröksége várt rájuk. Az ő negyedükben bujkált híveivel Kornél pápa, s tőle vette fel a keresztséget Dénes és Pongrác. Végül Dénes békében elhunyt, Pongrácot pedig elfogják, és a császár elé hurcolják. Pongrác ekkor mintegy tizennégy éves volt.

Azt mondja neki Diocletianus császár: „Gyermekem, nem szeretném, gonosz halállal kellene meghalnod! Te még kisfiú vagy, könnyen rá lehetett szedni téged. Mivel nemes vagy és egy számomra oly kedves embernek voltál a fia, kérlek, hagyj föl ezzel az őrültséggel! Úgy fogok bánni veled, mint saját fiammal.” Pongrác erre így válaszolt: »Ha a testem szerint gyermek vagyok is, szívemben vénséges vén vagyok. Az én Uram, Jézus Krisztus erejénél fogva annyit számít nekem a ti fenyegetésetek, mint ez a képmás itt, amit nézünk. Ezek az istenek, akiket szerinted tisztelnem kellene, csalók és saját nővéreik megrontói, akik még szüleiknek sem irgalmaztak. Ha ma ugyanez valamelyik szolgádról derülne ki, rögtön megöletnéd. Csodálom, hogy nem szégyelled tisztelni ezeket!« A császár látta, hogy a gyermek legyőzte, s parancsot adott, hogy fejezzék le a Via Aurelián. Ez az Úr 287. esztendeje táján történt. Pongrác testét Cocavilla, egy szenátor felesége temette el nagy buzgósággal.”

Szent Pongrác [május 12.], részlet (fordította: Madas Edit) – In: Legenda Aurea. Budapest, Helikon, 1990. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

[Szent Szervác], fametszet – In: Jacobus de Voragine (ca 1230-1298) Legenda aurea sanctorum, Nürnberg, 1475. (Régi Nyomtatványok Tára)

„Szervác a rajnavidéki Maastricht püspöke volt (†384). Pünkösd hétfőjén halt meg, amely akkor május 13-ára esett. A legenda szerinte szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó, bár körülötte magasan állott a hóesés. Később templomot emeltek föléje és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult. Szervác hajdani jámbor népszerűségére jellemző, hogy legendája szerint ősei Jézus Krisztusnak voltak rokonai, éspedig Szent Anna húgának ivadékai..”

Május 13. (részlet) – Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtár

———

„[Bonifác] Egy Aglaes nevű nemes hölgy vagyonának volt a sáfára, akivel paráznaságba keveredett. Később isteni intésre töredelmesen megbánták bűnüket, és elhatározták, hogy Bonifác a vértanúk holttesteinek megkeresésére indul, hátha ily módon, engedelmesen szolgálván, imáik révén üdvöt nyerhetnek. Néhány nap múlva megérkezett Bonifác Tarsus városába, és azt mondta társainak: „Menjetek és kerítsetek szállást, én pedig megkeresem azokat, akik után nagyon vágyódom: a küzdő vértanúkat.” Odasietett tehát, és látta a boldogságos vértanúkat: az egyiket a lábánál fogva akasztották fel és tüzet gyújtottak alája, a másikat négy fa közé feszítve lassan kínozták, egy harmadikat vaskarmokkal hasogattak […] Bonifác távolról szemlélte őket, és Krisztus szeretetétől hevítve kiabálni kezdett: „Nagy a szent vértanúk Istene!” Odafutva leült lábaikhoz, bilincseiket csókolgatta, és szólt: „Tapodjátok meg az ördögöt, Krisztus küzdő vértanúi! Csak még egy kicsit tartsatok ki! Rövid a szenvedés, amit örök nyugalom és kimondhatatlan megelégülés követ majd. E kínzások, amiket Isten iránti szeretetből elszenvedtek, csak ideig-óráig tartanak, egy pillanat alatt el is múlnak, és rövidesen az örök boldogság örömébe juttok, ahol Királyotok látásának örvendeztek, néki mennyei énekek dicséretét zengitek, az angyalok kórusában a halhatatlanság díszébe öltözve meglátjátok majd, amint az örök szenvedés poklában gyötrődnek pribékjeitek.”

Szent Bonifác vértanú [május 14.], részlet (fordította: Sarbak Gábor) – In: Legenda Aurea. Budapest, Helikon, 1990. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Meggyfavirágzás (Digitális Képarchívum)

„Pedig e három jámbor szentje az Istennek igazán nem tehet róla semmit, ha kalendáriuma évfordulójuk épp e rosszhírű napokra esik. Ők igazán semmivel sem szolgáltak rá sem életükben, sem halálukban, hogy ily szomorú dicsőségre tegyenek szert a hagyományos meteorológia révén. Csakhogy ez nem sokat törődve az ő ártatlanságukkal, bizony megtette őket annak a jelenségnek az okaivá, amely rendesen az ő emléknapjaikhoz fűződik. Erre vall a magyar nevükön a »fagyosszentek« címén kívül az is, amelyet Dél-Németországban viselnek, ahol »Eismänner« (jégemberek) néven ismeretesek, holott Észak-Németországban „Die drei gestrengen Herrn” (a három rideg nagyúr) a még ünnepélyesebb titulusuk.”

A „fagyosszentek” – Katona Lajos Folklór-kalendárium című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

Harangvirág csöngettyűz,
apró csengők nyelvelnek.
Harangvirág a pohárban,
mint a szelek viharában,
békét kondít egeknek.

Meggyfa: fehér menyasszony,
kivirul minden tavaszon,
nem tudja, miért fakasszon

öntestéből virágokat,
semmiből, magból világokat
s ősszel veszítsen lombokat,

csak növeszti méhnek, égnek,
zümmögve nyarat ígérnek –
súlyos mámornak, holdtöltének;

s még jönnek a fagyosszentek,
fagyot hoznak, rendet tesznek,
fagyos ujjal ölelgetnek

Csukás István: Harangvirág, meggyfa – In: Uő.: Csukás István Összegyűjtött versek, Budapest, Kossuth, 1996. (Törzsgyűjtemény)

−s−

Május 11-én született Salkaházi Sára szerzetes, a Szociális Testvérek Társasága tagja, akit 1944. december 27-én az általa bújtatottakkal együtt a nyilasok lőttek agyon a Duna-parton. Örökfogadalmas szerzetesként választotta mottóként: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Alleluja! Itt vagyok, engem küldj!). 1943-ban tudatosan felajánlotta életét az üldözöttekért:

„Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! – Az indítást, hogy életemet, ill. halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem. Előterjesztettem elöljáróknak, lelkiatyának, s engedélyt kaptam! S a boldogságnak első mámorában eltűnt az a természetes borzongás, ami eddig kavargott bennem. De arra számítok, hogy újra előjön. Nem baj. A fölajánló imát már összeállítottam. Most még meg kell várnom Margit testvért. S akkor, akkor felajánlhatom magam. Hála Neked teljes Szentháromság!”

[1943. szeptember 14.] – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 48. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára 14 éves korában Szűzanya éremmel – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

„Ahová viszel, oda akarlak követni. Örömmel, boldogan, készségesen szabadon. … Teljesedjék bennem és általad a Te akaratod. Legyen bármily nehéz, szeretni és imádni kívánom a Te akaratodat! Akarategység Veled, én Jegyesem, én Szerelemem.”

[1937. július 27.] – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 48. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára (1899–1944) 1929-ben lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. A II. világháború idején óriási kockázatot vállalva menekítette az embereket, elsősorban az öregeket, a betegeket és a gyengéket: üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházukban. Miután valaki följelentette őket, a nyilasok – az általa bújtatottakkal együtt – a Duna-partra hajtották utolsó állomáshelyéről, a Bokréta utcából…

„1944. december 27-én a nyilasok … körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték Budapesten, a Szabadság-híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta felajánlását, vértanúsága beteljesedett.”

Salkaházi Sára életútja – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 48. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára szociális testvér – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

„Mindentől elszakadni. Mindentől szabadnak lenni! Ne kössön se anyagi, se szellemi, se vérségi kötelék! Egyedül a szeretet kössön!” 

[1943. november 24.] – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 74. o. (Törzsgyűjtemény)

2006. szeptember 17-én, XVI. Benedek pápa felhatalmazásával Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek a Szent István-bazilika előtti téren a boldogok sorába emelte Salkaházi Sára vértanút, szociális testvért. (Salkaházi Sára boldoggá avatása azért is jelentős esemény, mert kilencszáz év elteltével ez volt az első boldoggá avatás Magyarországon. Hasonló szertartás legutóbb 1083-ban volt, amikor Szent Istvánt és fiát, Szent Imre herceget, valamint az őt nevelő Szent Gellért püspököt avatták boldoggá.)

 [A Szentszék hivatalos levele a boldoggáavatásról] – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

„Megfosztottak ruháidtól,
s Te beburkolóztál a keresztbe.
Úgy tekintettél rájuk, mintha drága ékszerrel is
felékesítettek volna,
térden állva fogadtad a menyegzős köntöst
s hozzá a koronát, amit készített neked a Mester,
s éppen általuk, akik nem tudták mit cselekszenek,
éppen általuk s talán értük is,
meg azokért, akiket magfosztottak ruháiktól,
mielőtt hosszú sorokban elhajtották őket a soha
vissza nem térés kapujáig […]”

Schéda Mária: X. állomás. Salkaházi Sára emlékére (részlet) – In: Uő. Boldog vagy, Sára? Salkaházi Sára útja a vértanúságig. Budapest, Új Ember, 2006. 112. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára szerzetes emlékét tábla hirdeti a Szabadság-híd pesti hídfőjénél és a Bokréta utca 3. alatt.

Nagyobb térképre váltás

„Magyarországon először emel az Egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt, aki nem királylány, nem főnemes. Salkaházi Sára valóban testvérünk, kortársunk és sorstársunk, aki arra hív bennünket, hogy győzzük le a korszellemet, hiszen élni csak másokért érdemes.” – írják egykori rendtársuk boldoggáavatása kapcsán a szociális testvérek honlapjukon. 

−s−

Ottlik Géza író matematika–fizika szakon végzett a budapesti egyetemen a világhírű Fejér Lipót matematikus tanítványaként, aki szerinte „Óriás volt. Földöntúli vigasztalás a puszta lénye.” Ottlik életének meghatározó élményei mégis a kőszegi katonai alreáliskolában, majd a budapesti katonai főreáliskolában 1923-tól eltöltött négy évhez kötődnek, melyek sorsdöntően határozták meg írói magánmitológiáját is. Alkotói módszere volt, hogy műveit évtizedeken át érlelte és többször átírta. Teljes, csupán néhány kötetes életműve mintha ugyanazt a mindent meghatározó kérdéskört boncolgatta volna egy témára írt sokszínű variációkként, kommentárokként. A fő mű az 1959-ben megjelent. Iskola a határon  volt, és az maradt a Tovább élők címmel 1948-ban elkészült első változat 1999-es első kiadása, valamint az ikerdarab, a Buda című nagyregény megjelenése (1993) után is.

Ottlik Géza arcképe. In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„A hálóteremnek három irányba néztek az ablakai, délnyugatra, északnyugatra és északkeletre. M. az egyik délnyugati, vagyis az épület homlokzata felőli ablakban könyökölt. Alkonyodott. A nap már lebukott a hegyek mögött, de még nem volt este. Egyáltalán nem volt este, majdnem világos nappal volt. A napot csak eltakarták a Keleti Alpok nyúlványai, de voltaképpen még nem szállt le. Tisztán meg lehetett különböztetni odalent a színeket, a lombok zöldjének többféle árnyalatát is. Csak a főalléba kezdett betelepülni lassacskán az esti sötétség, amelyet a fasor gyéren elhelyezett vasoszlopos lámpái sem tudnak majd eloszlatni. Erős hegyi levegő mart jólesően M. arcába; elkalandoztak a gondolatai; elindultak kifelé a hosszú főallén, a százéves fák emeletmagas sátra alatt, vissza az úton, amerre reggel befelé jött az anyjával; keresztül a park ölén, ki a főkapun, át a patak kis hídján meg a másikon, a felduzzasztott malomág kőhídján s a sikátorszerű utcácskán vissza a kisvárosba, végig a főutcán, elhagyva a várfal maradványait, a templomot, a bencés gimnáziumot meg a kis tér sarkán az Arany Strucc Szállodát, ahol az előző éjszakát töltötték, ki az állomásra és még tovább, az ismeretlen-ismerős nagyvilágba, amely Verne-regények tájaiból, francia nyelvkönyve képeiből, emlékeiből és vágyaiból tevődött össze, végtelen volt és rejtélyesen izgalmas, s melyet egy szokatlan arc, furcsa világítás, új íz vagy ismeretlen szag bármikor fel tudott idézni. M. távoli, magányos lovasokra gondolt, a trieszti öbölre, egy régi-régi, talán három vagy négy évvel ezelőtti karácsony éjszakára, a tegnap esti kocsizásra a városka aszfaltos főutcáján, Kehrling Béla teniszbajnokra, kovászos uborkára, mohos sziklára, fehér vitorlára; így jött az esti lehűlés. De még nem volt este, csak leszállt a nap a hegyek mögé. M. nézte az eget, és látta is, amit néz. Közel kilencszázszor fog még így leszállni a nap az Alpok nyúlványai mögé, de ő soha többé, vagy legalábbis rettenetesen sokáig nem fogja látni, amit néz.”

Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

A Nyugat folyóirathoz való kötődéséről így írt Ottlik: „Ma is féltékenyen óvom az irodalomtörténeti skatulyában a helyemet, mint »a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó elbeszélő«”. Bár a Nyugatba is keveset írt, 1939 júniusában itt jelent meg A Drugeth-legenda című elbeszélése. Nyugatos szerzővé azonban csak a folyóirat megjelenésének utolsó évében, 1941-ben vált, amikor második itt megjelent elbeszélésével, a Hamisjátékosokkal  egyértelműen kivívta Babits tetszését. Mesterei is a Nyugat köréhez tartoztak, Márai és Kosztolányi prózája jelentettek kezdetben döntő élményt a számára. A kortárs magyar irodalom meghatározó alakjai, mint Tandori Dezső vagy Esterházy Péter pedig őt tekintették mesterüknek. Az utóbbi Ottlik hetvenedik születésnapjára egy képet készített: egyetlen papírlapra leírta az Iskola a határont, egymásra másolva annak sorait.

Ottlik egyike volt azoknak az íróknak, akik a Nyugat újraindítását tervezték, és ennek hagyományát folytatva a szellemi Magyarország értékeit szerették volna minél szélesebb körben elterjeszteni a háború utáni Magyarországon.

Ottlik tág érdeklődési körű, sokoldalú személyiségét mutatja, hogy nemcsak a matematika és általában a természettudományok iránt érdeklődött, hanem a sport is vonzotta, fiatal korában versenyszerűen atletizált, valamint a bridzs legnagyobb magyarországi szakértője is volt. Egyetemistaként a Budapesti Hírlap bridzsrovatát szerkesztette, és az 1934-es bécsi Európa-bajnokságról is ő tudósította a lapot. Adventures in Card Play címmel 1979-ben angol nyelvű szakkönyvet is írt a bridzsről szórakoztató szépprózai stílusban. (Szerzőtársa Hugh Kelsey volt.) A könyv Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel 1997-ben magyarul is megjelent.

Az Ottlik szerkesztette bridzsrovat a Budapesti Hírlap Vasárnapi Újságjában, 1934. június 22. (Törzsgyűjtemény)

A Magyar Rádió dramaturgjaként 1946-ban írta meg hangjáték formájában természettudományos krimijét A Valencia-rejtélyt, mely azonban csak húsz év késéssel, 1988-ban jelent meg. Az ötvenes években sok írótársához hasonlóan ő is fordításokból élt. Többek közt Gottfried Keller és Thomas Mann elbeszélései, Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregénye, továbbá Bernard Shaw és Osborne színművei mellett mindenekelőtt Dickens regényeit fordította szívesen és dolgozott át már meglevő fordításokat (A Jarndyce-örökösök; Martin Chuzzlevit élete és kalandjai; Copperfield Dávid; A Pickwick Klub; Twist Olivér.) Fordítói munkájának elismeréseképpen az angol kormány meghívására 1960 őszén londoni tanulmányútra utazott. 1957-ben publikálhatott újra, ekkor jelent meg elbeszéléseivel együtt Hajnali háztetők című kisregénye.

„Egyszer láttam Petárt komoly arccal. Kőszegen egyszer almát loptunk az intézeti kis kórház kertjében, és Péter leesett a fáról. Nem nagyon magasról, de elég szerencsétlenül. Beakadt a lába, és a fejére esett. Elvesztette az eszméletét; ketten cipeltük fel a hálóterembe, rettenetesen meg voltunk ijedve, ma sem értem, hogy sikerült észrevétlenül feljutnunk vele a második emeletre. A faágak összekarcolták, s az arca véres volt és sáros. Törölgettem egy vizes törölközővel. Az volt a baj, hogy a vér és a sár alatt krétafehér, szederjes, penészes-sajtszínű volt ez az arc; ettől rémültem meg igazán, mert még mindig nem tért magához. Halottnak hittem, de nem volt szép halott. Duzzogó, komoly, sajtszerű, csúnya arca volt.”

Ottlik Géza Hajnali háztetők című kisregénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

———

A gyanútlan olvasót már-már becsapja Ottlik Géza novelláskötete, a Hajnali háztetők. Azt hiheti, könnyed, fordulatos elbeszéléseket olvas, amelyhez tárgy szerint – ha ugyan egyáltalában szabad akár novellák, akár versek tárgyát lemeztelenítve összefoglalni – nagyobbrészt a két háború közti korszakkal foglalkoznak, s szinte el is kápráztatnak az író pazar életismeretével. Mindezt – folytathatná elmélkedését – olyan előadásban, mintha az író megfogadta volna egyik hősének tréfás tanácsát a modern prózaírás módszeréről: látszatra csakugyan „összekuszálja az időrendet”, „belekever kívülálló személyeket”, „oda nem tartozó dolgokról bölcselkedik”, de aztán egy mozdulatára az egész mégis összeáll, s nagy hirtelen befejeződik, hogy az ember (mármint az a bizonyos olvasó) töprenghet: hát mi is volt ez? Miféle ravasz vibráltatása az élet felszínének? Vitorlázásoknak, pezsgőzéseknek, kávéházi beszélgetéseknek és külföldi bolyongásoknak? Miféle pazar, néha nosztalgikus, néha meg viszolyogtató felszín? De aki jobban odafigyel, vagy aki ismeri már Ottlik Géza írásművészetét, olvasta nagyszerű regényét, az Iskola a határon-t – azt nem téveszti meg a felszín csevegése, az tudja, hogy itt másról van szó. Miről is? Valami nagyon erős, nagyon tartós erkölcsi mélységről, amely a csillogó és érzékletes külszín mögött elmondja a világról a maga ítéletét.

Lengyel Balázs: Ottlik Géza elbeszélései. In. Uő.: Hagyomány és kísérlet, Budapest, Magvető, 1972. (Részlet.) 

1969-ben megjelent elbeszéléskötetében csak a könyv címét is adó Minden megvan volt új, amely azonban egyike remekműveinek.

„Istenem, gondolta, jártam ezen a földön. Láttam érdes követ horzsoló alkonyati napfényt. Mutattál nekem füvet, kavicsot, gyereket popók közt. És almát, ablakot. De mire ismertem rá ebben a kőben? Álltam egyszer ebben a kapuban márciusban, utazás előtt voltunk, és ráismertem egy előbbi márciusra: és most ráismertem erre a régebbi ráismerésre. Vagy valamire, aminek még a halmazállapotára, még a mivoltára sincs szó az emberi nyelvben. Érzés, állapot, éghajlat? Főnév, jelző, ige, határozószó? Talán, gondolta Jacobi, a teremtés egyetlen pillanata, a maga néven nevezhetőség előtti teljességében, egyszerűségében. Megelőzi a nyelvet, a hegedűszót, hogyan jelentsem hát az angyaloknak? Be kell érnem a pillanat megfogható parányi részecskéivel.”

Ottlik Géza Minden megvan című novellája a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

Ottlik Géza emléktáblája Budán a Krisztinavárosban, az Attila út 45. számú ház falán – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Ahová olyan csodálatosan visszakerültünk, Buda a magyar fővárosnak a Duna folyam jobb partján fekvő része. Ősi település. Már a bronzkorban város volt. Túlélte sorra a lakóit, keltákat, rómaiakat, hunokat, gótokat, longobárdokat, avarokat, valószínűleg túl fog élni bennünket, magyarokat is, és mindig fiatal maradt, mert folyton lerombolták. Első kerület: Vár, Krisztinaváros, Tabán. Második kerület: Víziváros, Országút. A hűvösvölgyi katonai főreál a Törökvész dűlőn volt, a második kerület dombjai között húzódó Ördögárok mellett. A Retek utcai huroknál kellett átszállni a nyolcvanhármasra. »Kadétiskola!« – mondta a kalauz, régi nevén, ahogy mindenki hívta. A városi villamos itt már töltésen, talpfákon csörömpölt. Amíg elhaladt, elnyomta a távoli tárogató-szót. A kert közepén, egy szobortalapzatnál gyülekeztünk. Szeptember elején jártunk. Ebben az évben, a locarnói szerződés ratifikálása után, és az angliai általános sztrájk előtt, R. A. Locke Nebraskában húsz ötöt futott kétszázon, ami három tizeddel jobb volt Paddock világrekordjánál. Mindenki Szeredy új gitárját próbálgatta.”

Ottlik Géza: (Új szeptember). Részlet a Buda című regényből – Magyar Elektronikus Könyvtár

Összeállította: M. J.

Pünkösd hava – Tavaszutó – Ígéret hava

„A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja. Ez a planétaistenfi az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon”. […] A görög maia „anyácskát”, „dajkát”, „bábát”, a dór nyelvjárásban „nagyanyát” jelentett, s abból kiindulva, hogy az istennő a 12 olümposzi egyikének volt az anyja, fel kell tételeznünk, hogy neve magának a Nagy Istennőnek egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Bizonyos értelemben Ovidius fején találta a szöget, hisz maior, maius a latin magnus, „nagy” melléknév közép- és felsőfoka, és a növekedést fejezi ki.”

Május (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Falinaptár egy lapja. A Plakát- és Kisnyomtatványtár falinaptár-gyűjteményének legkorábbi, 1897-ben kiadott, díszes darabja.

„Szinte sercent, hogy nőtt a fű,
Zengett a fény, tüzelt a Nap,
Szökkent a lomb, virult a Föld,
Táncolt a Föld, táncolt az Ég
S csókolt minden az Ég alatt
S csókolt minden az Ég alatt.”

Ady Endre Májusi zápor után című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

———

„Ej-haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Bimbós majoránna!
Ha kertedbe mehetnék,
Piros rózsát szedhetnék,
Szívem megújulna.

Ej-haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Levendulavirág.
Ha kertedbe mehetnék,
És ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék.”

Az Ej-haj, gyöngyvirág kezdetű népdal a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Kettős hóban vidámodván
Plánta, állat párral szép.
Párost tojik, párosodván,
Párost költ a tollas nép.
Most palántot ültetgettess,
Kendert, lent vess, téglát vettess,
Rajzik a méh, fogj rajat,
Sajtot nyomj, köpülj vajat.”

Földi János Május, az égi jegy szerént Kettős hava című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Fehér orgona – Digitális Képarchívum

„Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyült a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sürü méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körűl, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.”

Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag (részlet). In. Szabó Lőrinc összes versei, szöveggondozás: Kabdebó Lóránt és Lengyel Tóth Krisztina, Budapest, Osiris, (Osiris klasszikusok), 2000. – Törzsgyűjtemény

———

„Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna
Puháján új levél görbül már szeliden,
Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen,
S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma...
Tavaszban, amikor a hősugár se karmol,
Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony
Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom:
A zsenge napsugár, mely barnára se kormol...”

Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

Könyvtárunkban rendszeresen kiállításokon mutatjuk be a magyar és a magyar vonatkozású kulturális örökség legszebb darabjait. A gyűjteményünkben őrzött több mint tízmillió könyvtári dokumentum és a kiállításokra kölcsön kapott további értékes tartalmak így nem csupán a kutatók számára érhetők el, bárki megtekintheti azokat a különböző összeállításokban, a változatos tárlatokon. Kövesd könyvtárunkat Twitteren és Facebookon, hogy azonnal értesülj új programjainkról, kiállításainkról! Ha beiratkozol, minden kamarakiállításunk ingyenes, az olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink pedig 400 Ft-os jegy ellenében láthatnak – most éppen tíz tárlatot.

Hasonmáskiállításunkon látható a Gutenberg Biblia másolata, még megnézheted B. Müller Magda filmforgatásokon készült standfotóit, s nemrég nyílt Tóth István fotókiállítása is. Könyvtárunkban most kézműves termékekkel is találkozhatsz, s megnézheted az eredeti Kossuth-bankókat és egy különleges régészeti felfedezés dokumentumait is. Érdemes elutazni Zircre is, hiszen kiváló előadássorozat is hallható a műemlékkönyvtárunkban.

Június elsejéig látható a nagy magyar játékfilmek rendezőit, operatőreit, színészeit munka közben bemutató standfotókból készült kiállítás.

Ajánlataink:

Árvízi krónika – az 1838-as pest-budai jeges ár
A VII. emeleti katalógustérben tekinhető meg július 13-ig. 

Zágon Géza Vilmos – kamarakiállítás
Május 31-ig látható a Zeneműtár folyosóján.

Hasonmások – Válogatás az OSZK gyűjteményeiből
A katalógustérben július 13-ig látható.

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel
Megtekinthető június 1-jéig a Corvina termekben. 

Tóth István fotóművész kiállítása
Június 14-ig látható a Nemzeti Ereklyetérben. 

Talpra magyar! – Kultusz és emlékezet
Megtekinthető június 22-ig a Nemzeti Ereklyetérben. 

"Monumentum Ancyranum – kiállítás
Megtekinthető a Kézirattár folyosóján, június elsejéig. 

Filmgyári capriccio – fotókiállítás
Június 1-jéig látható az Ars Librorium kiállítótérben.

Szemelvények a középkori magyar egyháztörténetből – előadás-sorozat Zircen
Folyamatos programok október 11-ig. Zirc, Rákóczi tér 1., Országos Széchényi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtár

Állandó kiállításaink, A nemzet könyvtára – a szolgálat műhelye. Válogatás az Országos Széchényi Könyvtár Múzeumának anyagából az V. emeleti főlépcső melletti folyosón, A Budavári Palota – a világörökség része című tárlatunk a gyorslift folyosóján, Bolgár Imre minikönyvgyűjteménye a VII. emeleti könyvkiadóval szemben tekinthető meg. 

Kiállításaink 9 és 18 óra között láthatók keddtől szombatig.

Szeretettel várunk a nemzeti könyvtár programjaira!

Illyés Boglárka a Zágon-tárlat megnyitóján.

Az Anyák napját Magyarországon minden évben május első vasárnapján ünnepeljük. Az amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték.

Az anyák napjával kezdődik A születés hete, melyet 2003-ban rendeztek meg először. Az országos rendezvénysorozat célja, hogy a várandósok és családjaik minél szélesebb körű tájékoztatást kapjanak választási lehetőségeikről a szülés módjának, helyének, valamint a „kísérő” kiválasztásának tekintetében. A szervezők bemutatják a különböző lehetőségeket, a hazai ellátás hagyományos és újszerű alternatíváit, a megfelelő döntést elősegítő kutatási eredményeket és a nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlásait.
A nevelői közösségek Nemzetközi Szövetségének magyar tagszervezete, a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesülete 1990-ben emlékezett meg először Az anya nélkül nevelkedő gyermekekről, kiknek kiemelt napja minden évben az anyák napját követő hétfő. Azokról a gyerekekről szól ez a nap, akiknek, mivel anya nélkül nőnek fel, hiányzik életükből az egyik legfontosabb kötelék és szeretetforrás, amely csak részben pótolható, de sohasem helyettesíthető.

Virágzik a májusi gyöngyvirág. Fénykép a Digitális Képkönyvtárban. 

„Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.”

József Attila: [Töredékek] (részlet) – József Attila összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!”

Komjáthy Jenő: Anyámhoz (részlet) – Komjáthy Jenő összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ellinger Ede: Anya két gyermekével. Budapest, 1870 és 1885 között. Fotó. Fénykép- és Fotóművészeti Tár 

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,
én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Weöres Sándor: Anyámnak (részlet) In. Uő.: Egybegyűjtött költemények, [Budapest], Helikon, [2008–2009]. – Törzsgyűjtemény

———

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Radnóti Miklós: Huszonnyolc év (részlet) – Radnóti Miklós válogatott költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Anya és gyermek. Síremlék a Farkasréti temetőben. Varga József fotója. 

Árvácska szót fogadott, kiment háromszor körüljárta a kutat, akkor visszafelé ment a házba. Azt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy csak úgy lobog és ragyog, mint az igazi karácsonyfa, és szikrázik is. De nem gondolt semmire, hogy tűz van; neki most be kell menni, gondolta, hát be is ment.
Már akkor az egész tető égett. A kamara egészen ki volt már gyúlva, és odabent a kislány mondani akarta, hogy nagyon nagy fényesség volt odakint a házon. De rákiáltottak, hogy ne beszéljen ostobaságokat. Azt hitték, csak jár a szája, mert valamit álmodott a csillagok alatt. Akkor éjjel megindult a hóesés. A fekete karácsony átváltozott szép fehér karácsonnyá. Három nap múlva már mind kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket. Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.

Móricz Zsigmond: Árvácska (részlet) – Móricz Zsigmond művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Adsza bátyám arany vesszőt,
Hadd csapjam meg a temetőt.
– Kelj fel, kelj fel, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.

– Nem kelhetek, édes fiam,
Mert megnyomott a föld muha,
S vagyon nektek mostohátok,
Aki fehért ad reátok.”

Tova vagyon egy divófa… (Három árva), Kászonújfalu (Csík) – Magyar népballadák a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Mint magzatvízben az embrió,
fülelek a dajkáló világra,
vidám trillákra tanít a rigó,
„Legyél rigó!” – azt kiabálja.
Lehetnék rigó is, miért ne,
elröppenve Isten tenyeréből,
mindörökre derűsen kilépve
a gúzsbakötő sejt-szövevényből.”

Csukás István: Mint magzatvízben az embrió. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Kossuth, 1996. – Törzsgyűjtemény

Goszleth István: Anya gyermekével. Budapest, 1880 és 1906 között. Fotó. Fénykép- és Fotóművészeti Tár 

Az ablakhoz viszlek. Besüt a januári nap.
Hadd nézlek, pöttöm újszülött:

a fénybe tartalak.
Anyádra ütsz-e vagy reám?

Keresem, kutatom:
kettőnk közül ki jön veled

a földi utakon?
Vagy választásod szuverén:

nem kell sem ő, sem én,
hogy szabadon és biztosan

járhass e sártekén?


Faludy György: Újszülött fiamhoz (részlet) – In. Uő.: Versek,  [Budapest], Magyar Világ, 1995. – Törzsgyűjtemény

II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg húsz évvel ezelőtt, 1993. május 4-én könyvtárunkban járt. Először publikáljuk a Történeti Interjúk Tárának tegnap digitalizált felvételét.

Karsay Orsolya, a Kézirattár akkori vezetője - Poprády Géza főigazgató és Göncz Árpád köztársasági elnök kíséretében - kalauzolta a királynőt.

A királyi pár a könyvtár megtekintése mellett egy kifejezetten a tiszteletükre összeállított kiállítást nézett meg. A válogatás kiemelkedő darabjai voltak pl. a Képes Krónika és nyolc Corvina a magyar királyok ábrázolásával.

AZ OSZK évkönyvében tévesen, 5. szerepel a látogatás napjaként. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1991-1993 Elektronikus Periodika Archívum

A királyi látogatás alkalmából szintén a könyvtár gyűjteményéből kiállítottak egy XVI. századi könyvet is, amely metszeteket tartalmaz, köztük Oxfordról és a királynő által különösen kedvelt Windsori-kastélyról is. A kiállítás második része II. Erzsébet magyar származású szépanyjára, Rhédey Claudiára emlékezett, akinek unokája, Queen Mary V. György felesége, II. Erzsébet nagyanyja volt.

A kiállítás megtekintése után a királynő és férje, valamint a kíséretükben lévő magyar és angol vendégek átmentek a könyvtár előadótermébe, ahol a brit nagykövetség rendezésében álló sajtófogadásra került sor. A körülbelül százhúsz meghívott hazai és külföldi újságíró libasorban elhaladt a királynő előtt, aki mindenkivel kezet fogott. E ceremónia után félórás társalgás folyt, a királynő az újságírókkal beszélgetett. A fogadás, menetrend szerint pontosan négy óra­ kor ért véget, ekkor hagyta el a királyi pár az Országos Széchényi Könyvtárat. A királynő tiszteletére rendezett kiállítás, amely iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, május 16-ig volt megtekinthető a Széchényi Könyvtárban.

Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2. évf. 6. sz.(1993. június), 3. o. Elektronikus Periodika Archívum

1991 óta – az újjáéledő régi hagyomány szerint – ismét május 4-én, a tűzoltók védőszentjének napján ünnepeljük A magyar tűzoltók napját.

Alig akad olyan magyar helység, amelynek templomában, valamely házán vagy útja mentén meg ne találhatnánk Szent Flórián ábrázolását. A 17. században terjedt el a szent katonaruhában való megjelenítése égő házzal, melyre dézsából vizet önt…

„Flórián, akit a régi naptár május 4-én ünnepelt, római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztriában. Diocletianus uralkodása idején szenvedett keresztény hitéért vértanúságot. Legendája szerint, amikor Florianus megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (Lorch) elfogtak 40 (!) keresztényt, maga is megvallotta hitét. Aquilinus bíró megbotoztatta, s arra ítélte, hogy nyakában malomkővel az Enns hídjáról lökjék a folyóba. Tetemét egy sas őrizte mindaddig, amíg el nem temették. […]
A mondottakból következően Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítva tűz és árvíz ellen hívták segítségül. A legenda szerint már gyermekkorában megmentett egy égő házat az elhamvadástól. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában egy cseber vízzel egy hozzá képest pirinyó házacska vagy városka tüzét kioltja. Amint ez várható, a tűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek, kéményseprők) védőszentje lett, de a gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították szobrocskáját. Neve napján népszokásai is a tűzzel kapcsolatosak. Egyes falvakban ekkor nem raktak tüzet, kenyeret nem sütöttek, a kovácsok sem dolgoztak, másutt viszont épp ezen a napon gyújtottak új tüzet, ősi módon: például két fadarab összedörzsölésével.”

Virágos „negyven” napok (részlet) – Jankovics Marcell: Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Szent Flórián-szobor, képes levelezőlap Kassa, 1909., Plakát- és Kisnyomtatványtár (Digitális Képkönyvtár)

„Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, a »tűz katonájának«, »Isten tűzoltójának« alakját. Kultusza a középkorban terjedt el, amikor a tűz terjedésének kedvező építkezési viszonyok, kezdetleges oltófelszerelések következtében a legkisebb tűzből is egész házsorokat elpusztító, hatalmas tűvészek fejlődhettek ki. Vödörlánccal és vízipuskával szinte kilátástalan volt a favázas, egymásba épült házak tüzeinek az oltása. A tüzek akkori oltóinak emberfeletti, halált megvető bátorságára volt szükség ahhoz, hogy életeket és javakat mentsenek. Így érthető, hogy a tűzkatasztrófa elkerüléséért egy szenet hívtak segítségül, Szent Flóriánt, aki a legenda szerint embertársiért, egy közös ügyért áldozta az életét i. u. 304-ben.”

Szent Flórián a tűzoltók patrónusa, [Budapest], BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága, [1991]. 1. o. (Törzsgyűjtemény)

Az Est 17. évf. 86. sz. (1926. április 17.) Elektronikus Periodika Archívum

„Számos Flórián-emlékkel találkozunk a barokk Pestbudán. Legnevezetesebb Christ Antal vízivárosi pékmester alapítása, a Fő utcai Flórián-kápolna (1759). […]
Egy szerényebb kép a kapucinusok templomában is látható: EX VOTO DIE 5 SEPTEMBRIS ANNO 1810. Flórián szobor áll még a belvárosi templom külső szentélyfalán, továbbá az óbudai Flórián téren és bizonyára még a főváros más helyein is.”

Május 4. (részlet) – Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Weber József Lénárd: Szent Flórián vértanú szobra (1760) a budai Szent Flórián-templom falán – In: Legeza László: A budai Szent Flórián-templom, Budapest, Mikes, 2011. 9. o. (Törzsgyűjtemény)

A tűzoltók hivatása napjainkban is kihívásokkal teli, veszélyes vállalkozás, melynek tengelyében az emberiesség, a másokért való cselekvés és a bátorság Szent Flórián-i hármas eszméje áll. A Magyar Tűzoltó Szövetség 1870-ben jött létre, a szervezet a tűzvédelem eszköz- és követelményrendszerének kidolgozásával, saját szaklap és segélyegylet alapításával, 1936-ban az első tűzvédelmi törvény kiharcolásával alapozta meg tekintélyét. 
Az új katasztrófavédelmi törvénnyel az eddigi, önkormányzati fenntartású hivatásos tűzoltóságok a katasztrófavédelmi szervezet részévé váltak. Munkájukat számos önkéntes tűzoltó egyesületek segíti.

A Nyitrai Önkéntes Tűzoltó Testület Sportosztálya […] football mérkőzése…, grafikai plakát, 1914. Plakát- és Kisnyomtatványtár (Digitális Képkönyvtár) 

„Jó szent Flórián, büszke égi szent,
neved kocsmánk cégére volt:
római díszben, ős rangod szerint,
védted a káptalani bort.
Dús köpenyed, mint kotlós szárnya
fölöttünk hűsen szétszaladt,
s néma bánatunkat halkan nyeltük
e szentfényű cégér alatt.

[…]

»Majd, ha kigyúl fölöttünk a sorsunk,
s bennünket már senkise szán,
Te öntsd ránk az első csöbör vizet
tűzoltó égi Flórián!«”


Takáts Gyula: A pécsi Flórián kocsmában. – In. Uő.: Százhúsz vers, Budapest, Magvető, 1980. 204. o. (Törzsgyűjtemény)

-s-

A princetoni Scheide Library feltöltötte az egyetem honlapjára, 23 másik különleges ritkasággal együtt a Chronica ott őrzött példányát kiváló minőségben.

Az érdeklődők, s a kutatók egyaránt megcsodálhatják más műkincsekkel együtt a Budai Krónika tengerentúlra került példányát.

2012 kora őszén kezdtünk hozzá régi álmunk megvalósításához: megszerezni a két magyar ősnyomda öt terméke tizenkilenc fennmaradt példányának digitális másolatát. Ennek előzménye volt a X. Budavári Magyar Nyelv és a Magyar Könyv ünnepén rendezett, kétnapos apró kamara-kiállításunk, ahol bemutattuk a Budai Krónika két hazai példányát. A nagy siker (több mint 700 látogató volt kiváncsi az első magyar nyomtatvány rejtélyekben gazdag történetére) megérlelte az elhatározást: felvettük az eredeti példányokat őrző könyvtárakkal a kapcsolatot.

Hess András első nyomtatványából, a Chronica Hungarorumból (1473) tíz példány ismert:

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Inc. 326.
Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára – Inc. 10.
Kraków, Muzeum Narodowe, Zbiory Czartoryskich, Biblioteka – Inc. 55 (3).
Leipzig, Universitätsbibliothek – Edit. vet. 1473, 14.
Санкт-Петербург, Poccийская Национальная Библиотека – Inc. 9. 4. 4. 12.
Paris, Bibliothèque Nationale – Rés. m. M. 20.
Praha, Univerzitní knihovna – Inc. 39. D. 14.
Roma, Biblioteca dell'Accademia Nazionale dei Lincei – Biblioteca Corsiniana 53. F 25.
Wien, Österreichische Nationalbibliothek – Inc. 5. F 35.
Princeton, Scheide Library WHS S2.11A.

Tavalyi előadásomat azzal zártam, hogy jó társaságba keveredett az első magyar nyomtaványunk. Ezt bátran ellenőrizheti az, aki rákattint a Scheide-gyűjtemény 15. századi kincseit bemutató honlapra: s gyönyörködhet Johann Gutenberg, Johann Mentelin, Albrecht Pfister, Johann Fust és Peter Schoeffer csodálatos Biblia-kiadásaiban.

Farkas Gábor Farkas

A Budai Krónikáról szóló írásainkat itt olvashatod.

Az ősi dalmát-horvát eredetű családból származó főnemes, gróf Zrínyi Miklós, a szigetvári hős Zrínyi Miklós dédunokája, egyformán volt nagy formátumú költő, prózaíró, államférfi és hadvezér. Kora legtekintélyesebb magyar politikusaként Európa-szerte ismerték a nevét. A kor nagy veszedelme, a török hódítás ellen mozgósító, összefogásra buzdító politikai szándékkal alkotott. Szinte valamennyi írói művével új műfajt vezetett be a magyar irodalomba: a Szigeti veszedelem az első magyar nemzeti eposz, prózai írásai közül pedig pl. a Ne bántsd a magyart avagy Az török Áfium ellen való orvosság című röpirata publicisztikai irodalmunk első remeke. A magyar hadtudományi irodalom legkorábbi alkotásai a korszerű hadsereg megteremtése érdekében írt Tábori kis tracta (1646 után) című katonai szabályzata és a Vitéz hadnagy (1650 és 1653 között) című saját tapasztalatokat is hasznosító, teoretikus példatára.

Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát,
Ki meg merte várni Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. (Részlet) Pars prima In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Bouttats, Gerard Zrínyi Miklós költő és hadvezér mellképe. Rézmetszet, (1630 körül–1668 után), 1664 – Régi Nyomtatványok Tára

Fő műve a Szigeti veszedelem, melyet 1645–46 telén írt, de csak 1651-ben adott ki Bécsben verseivel együtt. Az Adriai tengernek Syrenaia a 17. századi magyar irodalom legjelentősebb műve. Ebben a könyvben jelentek meg először magyarul nyomtatásban szerelmes versek. A Szigeti veszedelemben saját dédapjának török elleni küzdelmét és vitézi halálát idézte fel. A mai fülnek ugyan már régies hangzású sorokból pompás szerkezet épül fel, a sodró erejű képiség, gondolatgazdagság pedig örökzölddé, a világirodalom nagy eposzainak egyikévé avatja ezt a művet.

Ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal,
Mosódik zablája fejér tajtékjával,
Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál,
Orra likjábul tűz, szemébül jün halál.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (részlet) Pars octava (Nyolcadik ének) In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Zrínyi a Szigeti veszedelmet a „magyar nemességnek” dedikálta, ami a korra jellemző felekezeti elfogultságokon felülemelkedő és erkölcsös nemzeteszményt sugall, politikai célja pedig a kivívandó függetlenség.

S honnan Scitiábul kijütt magyar vitéz,
Merre vitézségét látta világ nagy rész,
Azokrul helyekrül minden szem reám néz,
Hirrel, böcsülettel, valamig világ lesz.

De hiremet nemcsak keresem pennámmal,
Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:
Míg élek, harcolok az ottoman hóddal,
Vigan burittatom hazám hamujával.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. Peroratio (Berekesztés). (Részlet). In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Magas tisztségei (1647-től haláláig horvát bán volt, 1663 őszétől év végéig a magyar csapatok főparancsnoka) és birtokainak a török általi állandó fenyegetettsége ellenére olvasmányaira is jutott ideje. A Zrínyi család könyvtárát, a ma a Zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található Bibliotheca Zriniana-t, folyamatosan gyarapította. Politikai eszményének kifejezése az 1656–57-ben írt királytükör, a Mátyás király életéről való elmélkedések.

A Mátyás-tanulmány kezdősorai. In. Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620–1664), Budapest, Magyar Történeti. Társulat, 1896–1902. – Digitális Képarchívum

Publicisztikai irodalmunk első remekét, a Ne bántsd a magyart avagy Az török Áfium ellen való orvosság című röpiratát, mely a nemzet önvédelmi harcának eszmei megalapozása, Várad eleste után kezdte el írni 1660-ban.

…Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom [hivatásom] a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz!

Zrínyi Mikós: Ne bántsd a magyart. Az török áfium ellen való orvosság. (Budapest, Magvető, 1981.) a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet)

Renner, Jeremias: Zrínyi Miklós költő és hadvezér lovasportréja. A háttérben Csáktornya és Újzrínyivár madártávlati képe. Rézmetszet, Augsburg, 1663. – Régi Nyomtatványok Tára

Európa-szerte nagy tekintélyű győzhetetlen hadvezérnek és kiváló államférfiúnak tartották, az 1664 januári és februári téli hadjárata pedig egyöntetűen kivívta a külföldi uralkodók elismerését. A Rajnai Szövetség őt szerette volna látni a török ellen egyesülő keresztény hadak élén, Bécs azonban tartott tőle és, ha csak tehette, mellőzte. Ezeknek a körülményeknek a hatására Zrínyi eltávolodott Bécstől, Erdély felé közeledett, s nyílt összeütközésbe került a helyére kinevezett Montecuccoli császári hadvezérrel.

Legkitűnőbb Vezér!

[…] Tehát ötven mérföldnyire visszaűztél 50 000 törököt? Kemény fejedelmet visszahelyezted trónjára? Új őrségeket helyeztél el a várakban? Erdélyt megőrizted? Ejha! Nagy tettek ezek, sőt a legnagyobbak! De ezekkel a nagyhangú szavakkal vége is a dicsőségnek. Mondd, mondd nekem, mi haszna van a te hadjáratodból Magyarországnak? Mondd, visszaadtad-e nekünk Erdélyt, amelyet bizony épségben vettél át? Add vissza előbb Erdélynek Kemény fejedelmet, akit adott szóval és talommal hitegettél, add vissza azt a boldogságot, békét és bőséget, amelyet seregeddel és őrségeiddel kiűztél onnan, és akkor tarts diadalmenetet, akkor bitorold magadnak azt a híres három szót Jöttem, láttam, győztem.

Zrínyi Miklós levele Montecuccolinak. (Részlet) 1662. augusztus közepe, Pozsony In. In. Régi magyar levelestár. XVI–XVII. század. Vál., jegyzetek: Hargittay Emil, Budapest, Magvető, 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár

———

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

Zrínyi Miklós: [Befed ez a kék ég…] In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Zrínyi Miklós költő és hadvezér halála. Rézkarc, 1664-után – Régi Nyomtatványok Tára

1664. november 18-án a Csáktornya melletti kursaneci erdőben sebezte halálra egy vadkan. Halála körülményeit a tragikus kimenetelű vadászaton jelen volt Bethlen Miklós jegyezte föl.

Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.

Bethlen Miklós élete leírása magától. (Részlet) In. Kemény János és Bethlen Miklós művei, szerk., jegyzetek: V. Windisch Éva munkája, Budapest, Szépirodalmi, 1980. – Magyar Elektronikus Könyvtár

———

Olyan helyen állt, és olyan egyéniség volt, hogy lehetett volna belőle a nemzet diadalmas vezére, és lehetett volna eszméinek vértanúja. De negyvennégy éves korában vadászbaleset áldozata lett, s ezzel egész politikai-katonai elképzelése torzóvá vált. Véletlen halála oly mértékben tette teljessé a nemzeti tragédiát, hogy el sem tudták képzelni véletlen voltát. Azonnal suttogni kezdték, hogy nem is a vadkan ölte meg, hanem Bécs orgyilkos megbízottja lőtte le vadászat közben.

Hegedüs Géza: Zrínyi Miklós. In. Uő.: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest,Trezor, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A költő és a politikai író Zrínyit kortársai alig ismerték, művei nem jutottak el célközönségéhez, az akkor még alig-alig olvasó magyar nemességhez. Másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a magyar felvilágosodás írói – többek között Csokonai és Kazinczy – felismerjék benne elődjüket. Az utóbbi fedezte fel és adta ki újra Zrínyi műveit és a Szigeti veszedelemnek is ő adta a Zrínyiász nevet. Művei a hazaszeretet, a „jobbítsuk meg magunkat”, a nemzeti önvizsgálat és önbírálat eszményeinek forrásai.

Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét.

A méreg ég, és ömlik mély sebére,
S ő védtelen küzd egyedűl,
Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,
Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl!

Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke. (Részlet) In. Kölcsey Ferenc összes művei, szerk.: Szauder Józsefné, Szauder József, Budapest, Szépirodalmi, 1960. –Magyar Elektronikus Könyvtár

———

Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!

Petőfi Sándor: A nemzethez. (Részlet). [1848] In. Petőfi Sándor összes költeményei, szerk. Jászberényi József, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére a méhek napját 1994-től április 30-án ünnepeljük.

A kiemelt nap célja, hogy a tavaszi virágzás idején különösen is felhívja a figyelmet a méhek természetben betöltött alapvető fontosságú szerepére – hiszen a méhek virágokat beporzó munkája nélkül nem lenne élet. Az elmúlt esztendőkben többször hallottunk a méhek tömeges pusztulásáról is, melynek összetett, de a környezetszennyezéssel nyilvánvalóan összefüggő okait számos szakember vizsgálja már napjainkban. A méhek napja célja az is, hogy felhívja a figyelmet a méz és méhészeti termékek fogyasztásának jótékony hatásaira, előmozdítva ezzel a hazánkban még mindig alacsony mézfogyasztást.

„Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Elsőbben – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak. A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti »felsőbbrendűsége«, az a vélt képessége, hogy »szűzen« is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.”

Jankovics Marcell: A méh (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A méhkaptár – Hunyadi Mátyás egykori Corvina-könyvtárának egyik emblémája – a Damaszkuszi Szent János (†760 k.) és Canterbury Szent Anzelm (†1109) teológiai értekezéseit tartalmazó Corvina díszes címlapjának részlete; Cod. Lat.345. (Kézirattár)

A reneszánszban az uralkodók gyakran alkalmaztak emblémákat, közismert tárgyakat, eszközöket, állatokat, melyekhez emberi tulajdonságok és erkölcsi mértékek voltak rendelve. A holló, a kaptár, a hordó, a kút, a homokóra, a kovakő, az armilláris gömb és a sárkány a Corvinák egyértelmű azonosító jegyei közé tartoznak. A kaptár a buzgóság, a szorgalom jelképe vagy a tudás édességét szimbolizálja. Más értelmezésben szénakazal is lehet, mely a magyar föld termékenységére utalna, bár a lábakon álló ábrázolás ennek ellent mond.

Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos ágé,
Mézajakú kis raj nyugszom e rózsa megett.
Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót,
S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.

Vörösmarty Mihály: Méh  – Vörösmarty Mihály összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?

Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?
Szálljatok Lillára, Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett.

Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan sok s édes méz
Sehol, mint a tiétek.
Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan boldog méhész
Sehol, mint a tiétek.

Csokonai Vitéz Mihály: A méhekhez  – Csokonai Vitéz Mihály összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Méh az almafa virágán – (Digitális Képarchívum)

„Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.

Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyeztem.

Felel a lyány:
Te bohó kis állat!
Lelsz te rózsát
Nem egyet, ha' százat,
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te
Csak ne kívánd
Ami legszebb közte.”

Arany János: A méh románca (részlet) – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Varjúháj és méh  (Digitális Képarchívum)

Nők, ide tekintsetek. Íme a kaptár, a legősibb nő-állam, ahol föltétlenül mi uralkodunk s minden értünk, miattunk történik. Mi, államalkotó asszonyok, éles tűvel szájunkban dolgozunk imádott Királynénkért, virágport gyűjtünk, mézelünk, viaszkolunk, sejteket építünk a jövendőnek, a termékenységnek. Körülöttünk sete-sután lézengenek bamba hímjeink. Esténként, ha a munkából fáradtan hazatérünk - egy átszállóval -, a henye férfiak részegre isszák magukat azzal a mézzel, melyet mi gyűjtöttünk s horkolva alszanak el. Egyelőre tűrt elemek ebben a mintaszerű társadalomban, de aztán, hogy a nászrepüléskor elvégezték egyetlen föladatukat s Királynőnket megtermékenyítették, könyörtelenül szíven szúrjuk őket, hulláikat pedig kidobjuk a kasból. Dolgozó nők, orvosnők, hivatalnoknők, gépírónők, takarítónők s minden más nővéreink a világon, meddig tűritek még zsarnok férjetek basáskodásait?  

Feministák, egyesüljünk! Méh  – Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Április 29-én, 1727-ben született Jean-Georges Noverre (†1810) táncos, balettmester és koreográfus, aki pályája során és írásainak köszönhetően a táncot önálló színpadi művészetté tette. 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Táncbizottsága a kiemelkedő hatású táncművész születésnapját olyan világnappá tette, melyen a táncra mint önkifejező-önépítő s egyúttal közösségi élményre és mint univerzális művészetre koncentrálhatnak a világ táncosai, közönségük, valamint az oktatással és a kultúrával foglalkozó döntéshozók. A tánc világnapján szerte a glóbuszon nemcsak tánceseményekre és -produkciókra, ünnepi gálaestekre és díjkiosztókra kerül sor, hanem évről évre a táncnak valamilyen különös, jellemző jegyét, hatáspontját emelik az ünnep fókuszába.

„Azontúl, mielőtt dallamot választottam, hogy a lépéseket ahhoz alkalmazzam, mielőtt a lépéseket tanulmányoztam, hogy belőlük alakítsam az akkor balettnek nevezett táncot, témát kerestem a mesében, történelemben vagy végül saját képzeletemben, olyan témát, amely nemcsak arra való, hogy alkalmat adjon táncra és ünnepélyekre, hanem kibontakozásában cselekvés van és fokozatos érdeklődést kelt. Ha aztán megfogamzott a költemény, akkor a gesztusokat, mozdulatokat és mindazokat a kifejezéseket tanulmányoztam, amelyek vissza tudják adni a témából születő szenvedélyt és érzelmeket. Csak ezután hívtam segítségül a zenét. A muzsikusnak bemutattam táncjelenet vázlatát és minden egyes részletnek, minden érzelemnek megfelelő zenét kértem. Ahelyett, hogy meglevő dallamhoz alkalmaztam volna lépéseket, mint ahogy ismert dallamhoz írnak szöveget, én hogy úgy mondjam: megkomponáltam balettem párbeszédét s megírattam a zenét minden egyes kifejezéshez és gondolathoz.”

J. G. Noverre: Levelek a táncról (részlet), Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2008 (Törzsgyűjtemény)

Az 1983 óta megrendezett világnapokon szó esett már a világnapi üzenetekben a tánc szerepéről az oktatásban, a tánc nemzetköziségéről és az összefogás lehetőségeiről, fölhívták már a figyelmet a táncra mint önálló művészetre és intézményeire, foglalkoztak a gyerekek táncélményeivel, a táncos-képzéssel is. A 2013. évi világnapi üzenet a tánc egyetemességéről és időtlenségéről, az ember testének és lelkének, érzéseinek örök magasságairól és mélységeiről szól. A tajvani táncos-koreográfus, Lin Hwai-min fogalmazta szóba, képbe, gondolatba és mozdulatba.

Sirató Ildikó – Színháztörténeti Tár

Lin Hwai-min üzenete – 2013

Ahogy az Énekek Könyvének Nagy Előszava a Krisztus előtti 10-7. századi kínai versgyűjteményben mondja: „Az érzelmek kavarognak s szavakban is testet öltenek. Ha a szavak nem elegendőek, akkor a beszéd sóhajjá alakul. Ha a sóhaj nem elég, dalra fakadunk. Ha az ének nem elég, akkor önkéntelenül a kezünkkel táncoljuk el, s a lábunkkal dobogjuk ki az érzéseinket.”
A tánc erőteljes kifejezési eszköz. Megszólítja az eget és a földet. Szól örömeinkről, félelmeinkről és vágyainkról. Megragadja a megfoghatatlant, fölfedi az emberek lelkiállapotát, megmutatja a népek temperamentumát és karakterét. Mint sok kultúrában a világon, Tajvan őslakosai is körben táncolnak. Őseik hite szerint így tartják távol a gonoszt. Összekulcsolt kezeik által megosztják egymás melegét, míg a közös lüktetésben együtt mozognak. A tánc összehozza az embereket. Azon a ponton jelenik meg, ahol a dolgok megsemmisülnek. A mozdulatok abban a pillanatban eltűnnek, mihelyt megjelennek. A tánc csak ebben a röpke pillanatban létezik. Fölbecsülhetetlen érték. Magát az életet jelképezi. A mai digitális korban a mozdulatok milliónyi formát öltenek. Lenyűgöző. De a képi ábrázolások sohasem helyettesíthetik a táncot, mert a képekből hiányzik a lélek. A tánc az élet ünneplése. Gyere, kapcsold ki a TV-t, kapcsold ki a számítógépet, és táncolj velünk! Fejezd ki önmagad ezen az isteni és méltóságteljes eszközön keresztül, ami a testünk! Gyere, táncolj, és csatlakozz hozzánk a lüktetés hullámán! Ragadd meg ezt az értékes és elillanó pillanatot! Gyere, ünnepeljük az életet tánccal!

Bajor Gizi mint Pierrette 1927-ben – egy ritkán látható – műtermi felvételen. – A Pierrette fátyola c. előadás bemutatója 1927. április 8-án volt az Operaházban. Az előadás rendezője Márkus László, a koreográfus Guerra Miklós volt (Színháztörténeti Tár)

„Az isteneknek is kedves a tánc,
Hol ifjú szíveknek új ritmusa ver,
Hol lejt az öröm és szökell a vágy...
Fel hát, fiatalság, fel, táncra fel!
Ujjongjon az ének, dobogjon a föld,
Lobogjon a hajban a tirzusz, a zöld!
Evoé, éljen az élet, a szent,
Elég pihenőnk lesz majd odalent!”

Juhász Gyula Görög prológ (részlet) – Juhász Gyula összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Landau Lázár és fia ... táncintézetem vezetését átvettem ...– grafikai plakát, 1905. (Plakát- és Kisnyomtatványtár) 

„Most kezdődik a,
Most kezdődik a,
Most kezdődik a tánc.

Így állítja, de rosszul mondja a nóta: nem most, az ősidőkben kezdődött a tánc, és nem mulatságként járták akkoriban. A primitív kultúrákban a tánc kultikus rendeltetésű. Mágikus szimbólum-cselekedetek sorozata alakította sokféle típusát a varázsló tánctól kezdve az avató, termékenység, harci táncon át a temetési és asztrális táncig. Belőlük fakadt aztán a fejlődés során a népies és a társasági, illetve a színpadi, művészi tánc.
A magyarságnál is ez volt a folyamata alakulásának. Sámánjaink voltak az első táncosok. A Hunor-Magyar monda az ősanyai tánc emlékét őrzi. A szentgalleni kalandról szóló feljegyzés pedig azt sejteti, hogy a honfoglalás korában a tánc már nemcsak kultikus jellegű volt. Az Érdy-kódex adatából meg, mely szerint Szent István halálakor 3 évre az egész ország területén megtiltották a táncot, arra következtethetünk, hogy abban az időben általánosan dívott már a népi tánc. Viszont a kultikus jellegű tánc is hosszú életű maradhatott a városokban is, mert az 1279. évi budai zsinat többek között meghagyta a plébánosoknak, hogy a polgárokat ne engedjék a templomokban és a temetőkben táncolni. Arra pedig, hogy egyesek igencsak értettek a tánchoz, utal az, hogy a táncos jelzőből személynév lett. Az elsőt, Táncos Lászlót 1350-ből ismerjük.

A tánc szavunk egyébként a középfelnémet Tanz szó közvetlen átvétele. Magyar származású megfelelője a tombolás szó volt, a tomb ige származéka, mely továbbél a tobzódik, toporzékol igéinkben.”

A tánc (részlet) – Bogdán István Régi magyar mulatságok című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Vasmegyei csárdás – Szöllősy Róza és Szöllősy Piroska jelenetképe 1861-ből A Hölgyfutár 1861. évf. melléklete. – A bemutató előadás 1861. szeptember 14-én a Budai Népszínházban volt. A táncjáték koreográfusa Szöllősy Szabó Lajos. Színháztörténeti Tár 

„Ugrótáncot jókedvemből,
édes rózsám, járok,
országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
kinek nincsen tíz tallérja,
kötőféket tartsa.”

Weöres Sándor: Ugrótáncot jókedvemből (részlet)

A századfordulón élt zeneszerzőnek 1912-ben a bírálóbizottság egyhangúlag ítélte oda a „Ferenc József Koronázási Jubileum-díj” alapítványból a zenei szakot két esztendőre megillető díjat. Az erről szóló hír ma 101 évvel ezelőtt jelent meg a Fővárosi Közlönyben. 

2013. május 31-ig még nyitva tart Zágon Géza Vilmos Párizsban 1912–1914 című kamarakiállításunk  a Zeneműtárban.

Fővárosi Közlöny, 23. évf. 33. sz. – Törzsgyűjtemény

41.042/1912-XIV.szám. A „Ferenc József koronázási jubileum díj” zenei díjakra hirdetett pályázat alkalmával a kitűzött határnapig, 1911. június 26-ig, kilenc szabályszerűen felszerelt pályázati kérvény érkezett be. A tanács a kérvényeket beható áttanulmányozás és véleményes jelentéstétel végett kiadta a tanácsi XIV. (szociálpol-i és közművelődési) ügyosztályba beosztott zenei szakelőadónak. Az előadói jelentés beterjesztése után 1912. febr. 24-én egybegyűlt a bíráló bizottság, az alapító okirat rendelkezéseinek betartásával a jelentés alapján elbírálta a kérvényeket és az 1911-1912 évekre szóló kétszer 1600, össz. 3200 koronás díjat szavazás alapján egyhangúlag a legméltóbbnak talált zeneszerzőnek, Zágon Géza Vilmosnak ítélte oda.
A díj első részlete azonnal, második részlete pedig egy újabb komoly irányú zeneszerzemény bemutatása után fog kiadatni Zágon Géza Vilmosnak.
A tanács a bíráló bizottság döntését tudomásul vette és azt tudomásulvétel céljából bejelenti a törvényhatósági bizottság közgyűlésének.

Tanácsi előterjesztés a Ferenc József koronázási jubileumi díj alapítványból a zenei szakot megillető díj odaítélése ügyében. (Előadó: dr. Wildner tanácsnok).

Zágon Géza Vilmos (1889-1918) zeneszerző, zongoraművész, zeneíró – Zeneműtár

De mi is volt ez a díj és ki volt ez a mára elfeledett ifjú tehetség?

A Fővárosi Tanács által az uralkodó koronázásának negyedszázados évfordulója alkalmából, 1892-ben alapított díj a tehetséges fiatal művészek – festők, szobrászok, építészek, muzsikusok –, valamint gyáriparos vagy kereskedő ifjak külföldi tanulmányait kívánta elősegíteni a francia Római díjhoz hasonlóan. A századelőn nem minden évben írtak ki pályázatot a zenészeti szakon, és a jelentős pénzösszeggel járó, két évre szóló díjat (illetve eleinte díjakat) elsősorban zeneszerzők nyerhették el. Az első díjazottak között volt Dohnányi Ernő (1897), Bartók Béla (1906), Weiner Leó és Kálmán Imre (1907), hogy csak az ismert neveket említsük. Általában véve elmondható, hogy a századelő polgári elitjének életérzését kifejező művészek részesültek a támogatásban.

Mivel az 1909-ben meghozott döntés nyomán sok kritika érte a közgyűlési képviselőkből alakult bírálóbizottságot, hogy nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel, illetve elegendő információval a jelöltek működéséről, a zenei pályázat 1911. május 13-i meghirdetésekor már belevették a pályázati szövegbe azt a kikötést, hogy a zeneszerzők mutassák be szerzeményeiket, az előadóművészek pedig kötelesek képességeiket a bizottság előtt való játékkal bizonyítani. Újdonság volt az is, hogy a tanács a pályázati kérelmeket előzetes véleményezésre kiadta az újonnan felállított XIV. ügyosztály zenei szakelőadó-igazgatójának, Kacsóh Pongrácnak.

A díjazott, Zágon Géza Vilmos 1889. október 3-án, Budapesten született egy német anyanyelvű zsidó bornagykereskedő család legkisebb gyermekeként. Az ekkor még Zerkovitz Vilmosnak nevezett fiú – Zerkovitz Béla zeneszerző első unokatestvére – 1907 és 1909 közt a Zeneakadémián végzett zeneszerzés-tanulmányokat. Tehetségét – a Zeneakadémia titkára, Moravcsik Géza ajánlására elnyert díjon kívül – mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a modern francia zene nagy tekintélyű mestere, Debussy is tanítványul, sőt barátjának fogadta. A kiváló zongoraművészként is számon tartott Zágon, aki hangszeres tanulmányait Gobbi Henriknél, a Zeneakadémia nyugalmazott tanáránál folytatta, 1910–1912 között több budapesti hangversenyen szerepelt saját és mások műveinek előadójaként. Kompozíciói közül különösen az 1911-ben nyomtatásban is megjelent Poèmes, az UMZE koncertjein bemutatott Desz-dúr szonáta és egyik Ady-dala aratott sikert, de bemutatásra került az Albert Giraud verseire komponált és Debussy által főként prozódiailag javítgatott dalciklusa, az 1908–1909 közt komponált Pierrot lunaire is. A fiatal muzsikus végül zenei írásaival is felhívta magára a figyelmet, értékes szakcikkeket írt a Zeneközlöny, A Zene és az Auróra című lapokba.

A Pierrot lunaire szerzői kézirata – Zeneműtár

A jelentős pénzösszeggel járó művészeti elismerés révén Zágon két évet töltött Párizsban, melynek pezsgő kulturális élete mágnesként vonzotta a korszak fiatal művészeit. Itt alkalma nyílt arra, hogy közvetlen közelről tanulmányozza és ismertesse az avantgárd művészet legújabb fejleményeit – jelen volt például Stravinsky Sacre du printemps-jának száz évvel ezelőtti botrányos bemutatóján –, miközben zeneszerzőként, illetve Bartók, Kodály és saját művei előadójaként is sikerrel mutatkozott be. Jeux de vagues című művét 1913-ban a párizsi Mathot kiadó jelentette meg. A zenei élet vele kapcsolatban álló nagyjai egyenrangúként és az új magyar zene követeként tekintettek rá, többek közt Bartók is hosszan levelezett vele.

Bartók levele Zágonhoz, 1913. április - Kézirattár

Zágon felívelő karrierjének az első világháború, illetve a follinai katonai kórházban 1918. október 21-én bekövetkezett korai halála vetett véget.

A Zeneműtár folyosóján május 31-ig látogatható, Zágon Géza Vilmos Párizsban 1912–1914 című kamarakiállítás a párizsi évekre koncentrálva mutatja be a kiváló tehetségű muzsikus szellemi és tárgyi hagyatékát, kulturális közegét, valamint mindazt, ami személyéről tudható.

Illyés Boglárka – Zeneműtár

A második, s egyben legrövidebb – a Szent Péter szóbeli tanítása nyomán a Rómában élő első keresztények kérésére írt – evangélium szerzője, Szent Márk (I. sz.) a hagyomány szerint Alexandria közelében április 25-én lett vértanú. Sírját már az V. század elejétől nagy tisztelettel vették körül. Ereklyéit velencei kereskedők 828-ban magukkal vitték, így vált Márk Velence védőszentjévé. Alakját az újszövetségi könyvek megjegyzései és az apokrif hagyomány őrizte meg.

Márk, a négy evangélista egyike, a Bika első dekádjának másik előkelő szentje. Pál és Barnabás apostolokat kísérte volt misszióikon, később Pált Rómába is követte. Zsidó származású volt, eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. A hagyomány szerint Szent Péter „tolmácsolója” volt, az ő diktálása nyomán írta meg evangéliumát. Állítólag ő volt Alexandria első püspöke, ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján (Márk a legkésőbbi szent a naptárban, akinek a névnapja még húsvéttal egybeeshet). Állítólagos maradványait Velence szerezte meg a IX. században, azóta ő a „tenger királynőjének” védőszentje. Attribútuma a szárnyas oroszlán, középkori kommentárok szerint azért, mert evangéliumát Keresztelő Szent János pusztában „bömbölő” kiáltásával kezdi.

Jankovics Marcell: „Márk jő zöld búzával”. In. Uő.: Jelkép-kalendárium. (Részlet), [Debrecen], Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Márk. Roskovics Ignácz falfestménye a budapesti józsefvárosi templomban. Forrás: Vasárnapi Újság, 1895. május 12. – (Digitális Képarchívum)

Az ókeresztény hagyomány szerint Márk Alexandriának volt első püspöke, így az alexandriai egyház alapítója is, ahol valószínűleg Traianus császár idejében (98–117) a húsvéti ünnepi mise alatt az oltárnál szenvedett vértanúságot.
Márk evangélista, a Lévi törzséből való pap, Péter apostolnak fia a keresztségben s tanítványa Isten igéjében, magával Szent Péterrel ment Rómába. Midőn Péter ott hirdette az evangéliumot, a római hívek megkérték Szent Márkot, hogy írná meg az evangéliumot a hívők örök emlékezetére. Amit mesterének, Szent Péternek szájából hallott, híven lejegyezte, Péter pedig alaposan átvizsgálva azt, a teljes igazságot találta benne, s minden hívőnek elfogadásra ajánlotta. Látva Márk állhatatosságát a hitben, Aquileiába küldte, ahol Isten igéjét hirdetve a népek számtalan sokaságát térítette Krisztus hitére. Azt mondják, hogy ott is lejegyezte evangéliumát, amit különös becsben tartva az aquileiai egyházban mind a mai napig mutogatnak.

Jacobus de Voragine: Szent Márk evangélista. (Részlet).  In. Uő.: Legenda aurea, [Budapest], Helikon, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár

———

Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.”

Márk evangéliuma (1,1–8). Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár

Márk evangéliumának egyik lapja a XII. században keletkezett Esztergomi evangelistariumban, melyet az Esztergomi főszékesegyház kincstára őriz. Forrás: Szilágyi Loránd: Irodalmunk kezdetei. In. Magyar művelődéstörténet I. Szerk.: Domanovszky Sándor et al., Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1939. – (Digitális Képarchívum)

Jézus négy evangéliumi portréja közül Márk változata mutatja be a legjobban Jézus emberi oldalát. Bár legtöbbször úgy látjuk Jézust, amint az irgalom csodálatos, Istenfiúságát feltáró tetteit viszi végbe, mégis nagyon gyakran jelenik meg emberi Úrként is. Csak Márk őrzi meg azokat a részeket, amelyek kiemelik, hogy Jézus milyen élesen tudott fogalmazni (1,25), milyen mélységesen szomorú, milyen haragos (3,5), vagy felháborodott (10,14) tudott lenni azokkal szemben, akik őt körülvették. A halott kislány feltámasztásának történetében egyedül Márk említi azt a megható részletet, hogy Jézus emlékezteti a gyermek szüleit: „adjanak neki valamit enni” (5,43). Csak Márk Jézusa az, aki „ránézett (a gazdag ifjúra) és megkedvelte” (10,21), mielőtt felszólította volna, hogy adja el mindenét és kövesse őt. Márk Jézusát gyakran elkeseríti, hogy még saját tanítványai sem értik őt és küldetését (pl. 4,13; 8,14– 21). Márk egy olyan Jézust mutat be, aki egyszerre Isten hatalmas Fia és ugyanakkor nagyon emberi személy is. Márk olvasói érezni fogják, hogy ennek az evangéliumnak a Jézusa könnyen megközelíthető, mert ő is megtapasztalta az életet, annak minden csalódásával és szeretetével, örömével és bánatával együtt.

Philip Van Linden, C. M.: Evangélium Szent Márk szerint. Szegedi Újszövetség-kommentár.  – Magyar Elektronikus Könyvtár

----

Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.

Apostolok Cselekedetei (1,1–3). Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár

---

A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint ,,Péter tolmácsáról”. Ezzel függ össze evangéliuma is. A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk ezt meg is tette (50 és 60 között), és Szent Péter prédikációiból összeállította az evangéliumot.
Ha Szent Márk evangéliumát olvassuk, nem nehéz meghallani Péter szavát, aki a résztvevő szemtanú elevenségével mondja el a Keresztelő Szent János keresztségétől a mennybemenetelig történt dolgokat. Ezért találhatunk apró részleteket Márknál – és csak nála! – amelyek csak szemtanútól származhatnak. Pl. hogy Kafarnaumban az egész város ott tolongott az ajtó előtt (Mk 1,33), vagy hogy Jézus a hajó végében egy párnán aludt (4,38).
Ha ezt az evangéliumot a másik hárommal összehasonlítjuk, Máté logikusabb rendszert alkotott, Lukács pontosabb időrendet követ, János pedig mintha ki akarná egészíteni az előtte készült három művet. Máté ugyanis 40 körül, Márk 50 és 60 között, Lukács 62 körül, János pedig a század végén, 90 és 100 között írt.

Diós István: Szent Márk evangélista. In. Uő: A szentek élete I. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Márk Velence védőszentje, akinek ereklyéit velencei kereskedők vitték az arabok pusztítása elől városukba 828-ban.

… a velenceiek Alexandriából Velencébe vitték át Szent Márk testét, ahol egy csodálatos szépségű templomot építettek a tiszteletére. Néhány velencei kereskedő ugyanis, akik eljutottak Alexandriába, két papot, akik Szent Márk testét őrizték, kérésekkel és ígéretekkel rávettek, engedjék meg, hogy a testet titokban elemeljék, és Velencébe vigyék. Ám, mikor a testet kiemelték a sírból, olyan erős illat árasztotta el egész Alexandriát, hogy mindenki csodálkozott, honnan ez az édes illat. Mikor pedig a tengeren más hajók utasainak is elmondták, miként hozták el Szent Márk testét, az egyik közülük így szólt: „Meglehet tán, hogy valami egyiptominak a testét adták tinektek, miközben azt hiszitek, hogy Szent Márk testét viszitek.” Erre a hajó, melyben Szent Márk teste feküdt, csodálatos gyorsasággal magától megfordult, s a másik hajóra rátámadva, oldalát egy helyen betörte, s nem engedte el mindaddig, míg azon a hajón mindenki azt nem kiáltotta, hogy ott Szent Márk testét szállítják. Mikor egy éjjel a hajó gyors iramban siklott, s a vihartól megrémült és sötétségbe borult hajósok azt sem tudták, merre tartanak, megjelent Szent Márk a testét őrző szerzetes előtt, mondván: „Mondd meg ezeknek, hogy gyorsan húzzák be a vitorlákat, mert közel a szárazföld!” Miután a vitorlákat bevonták, megvirradt, s ők egy sziget mellett találták magukat. Végighajóztak a partvidéken, s bár szent kincsüket mindenki előtt titkolták, a lakosok kijőve a partra azt kiáltozták: „Ó, mily boldogok vagytok, kik Szent Márk testét hordozzátok! Engedjétek meg, hogy imádsággal hódoljunk előtte!”

Jacobus de Voragine: Szent Márk evangélista. (Részlet). In. Uő.: Legenda aurea, [Budapest], Helikon, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Márk oroszlánja a Piazzettán, Velencében. In: Nagy képes világtörténet. VII. kötet: A reformatio kora. Szerk.: Marczali Henrik. Elektronikus kiadás – Magyar Elektronikus Könyvtár

Jesus Evangeliomát Szent Mark meg irta;
Igaz Hit fondamentomát, Ugy ki-atta;
sok társait ahoz szabta.

Eppen Szent Húsvétnek napján, Jesusért szenved;
Oltárnál meg-foggattatván, Jesust hirdet:
Szent Márk mindnyájunk melled vedd.

XXV. apr: Szent Markrol. Notája, Egeknek fényes villámja (Cantus catholici. Kassa, 1674.)  Katolikus egyházi énekek. (Régi magyar költők tára XVII. század), Budapest, Argumentum, Akadémiai, 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár

---

Miképpen a ház fundamentum nélkül, a termőfa gyökér nélkül fel nem nevekedhetik: szinte úgy az igaz hit nélkül senki az igazságba fel nem állapodhatik, a boldogságra fel nem nevekedhetik; mert az igaz ember hitből él, lehetetlen a hit nélkül, hogy Istennek kedvébe juthassunk, és aki nem hiszen, immár megítíltetett, azaz, amint Szent Márk magyarázza: elkárhozik, aki pedig üdvözül, a hit által üdvözül, úgymond Szent Pál, és ezáltal jegyzi az Úr magának a mi lelkünket. Mert noha a hit megholt és elégtelen a szeretet nélkül, mindazonáltal oly szükséges az igaz hit, hogy e nélkül az üdvösségre senki nem juthat.

Pázmány Péter Mely szükséges az igaz hit?  In: Pázmány Péter művei, vál., szerk.: Tarnóc Márton, Budapest, Szépirodalmi, 1983. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Márk ünnepén zajlik a búzaszentelés melyet vagy a templomban végeznek vagy a határban a friss vetésnél. A Mindenszentek litániáját éneklő hívek zászlós körmenetben vonultak ki a vetéshez, ahol a pap a négy égtáj felé fordulva szentelt vízzel meghintette a zsendülő búzát. A néphit szerint a szentelt búza különös erejű; a férfiak gyakran a kalapjuk mellé tűzték, az asszonyok pedig az imakönyvükbe tették.

Búzaszentelő körmenet a két világháború között. In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Amíg századunk első évtizedeiben a búzaszentelést még nyilvánosan, kint a mezőn körmenettel is megünnepelték, a Szegedalsóvárosi asszonyok közül sokan a maguk földjéből is szoktak vinni zöldbúzát a szentelésre, amelyet aztán jószágaikkal etettek meg. A helybeli kinyérsütögetők, vagyis házikenyeret sütő és piacon áruló felsővárosi asszonyok körében még a múlt század végén is járta, hogy a kovászba Szent György-nap előtti harmatot és búzaszentelőkor szentelt búzaszálakat tettek, hogy a kenyér minél szebbre keljen meg. Régivágású gazdasszonyok ilyen búzaszálat már a készülő komlóba is aprítottak. Amíg a búcsú, azaz a búzaszentelési szertartás tartott, régi szegedi parasztok nem fogtak be és nem kezdtek semmiféle mezei munkához.
Tápén búzaszenteléskor szertartás alatt sok koszorút szoktak készíteni a templom zászlóira, keresztjeire. Nyolc napig ottmarad rajtuk a templomban, utána leveszik, és a szántóföld négy sarkában elrejtik. Jégverésről tartották foganatosnak. A kenyérkosárba is szoktak tenni belőle. Egyes családokban a koszorút beteg feje alá rakták.

Bálint Sándor: Április 25. (Részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 1. December 1. – június 30. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából, Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

---

[Nagy Gergely pápának (590–604)] korába esik a szavahihető hagyomány szerint a tavaszi könyörgő és bűnbánati körmenetek szabályozása is. Ezek közül az úgynevezett „nagyobb litánia” napja, a Szent György napját követő Márk evangélista ünnepére, a „kisebb” könyörgések, vagy „Keresztjáró napok” pedig az Áldozócsütörtök előtti hétfőre, keddre és szerdára esnek. Emezek tehát „mozgó” napok és a húsvét dátumától függnek, míg amaz állandó ünnep. Az előbbi könyörgő körmenet célját eléggé elárulja annak magyar neve, búzaszentelő, amely ugyan valamivel szűkebb értelmű, mint a német, Fruchtweibe, de azon elv szerint, hogy „a potiori fit denominatio” [a leglényegesebb fogalomjegy adja a nevet], elég jól képviselteti az egész nemet a legbecsesebb fajjal. Ez elnevezésben egyúttal a magyar föld legnemesebb, legjellemzőbb terméke, s így a magyar nép életének e földbe nyúló legerősebb gyökérszála jut kifejezésre. Azt tehát kiválóan szerencsés alkotásának, nemzeti szellemünk egyéb analóg nyilvánulásaihoz teljesen méltónak ítélhetjük. Mert habár az egyház e napon a föld összes gyümölcsire lekéri az ég áldását, a magyar mezőgazdának a pap imájához szegődő fohásza elsősorban mégis a neki legdrágább, szívéhez legközelebb álló termés, a búza bőségéért esedezik.

Katona Lajos: Keresztjáró napok. (Részlet). In. Uő.: Folklór-kalendárium, Budapest, Gondolat, 1982. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent György a hagyomány szerint a III. és a IV. század fordulóján élt római katona volt, aki Diocletianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúhalált. Tisztelete egész Európában elterjedt a középkorban, s ezzel magyarázható az is, hogy vértanúsága körülményeit sok legendás elemmel szőtték át. A történet, mely szerint legyőzi a sárkányt, majd kiszabadítja a királylányt, valamennyi nép folklórjában megtalálható és az ikonográfiai ábrázolásokon is igen gyakori. Szent György magyarországi tiszteletéről már Szent István király 1080 körül keletkezett ún. Nagy legendája is beszámol: A király a pogánylázadást „a dicsőséges kereszt jelének pártfogásával, Isten szülőanyja, az Örök Szűz Mária érdemeinek oltalmával Isten kedveltje, Márton főpap és Szent György vértanú zászlaja alatt verte le.” A szent későbbi hazai népszerűségét mutatja, hogy számos nemzetségi monostor és templom választotta patrónusául a középkorban. A barokk korban aztán kultusza elhalványodott, de a Szent György napjához kapcsolódó néphit és népszokások szerepe igen jelentős maradt. Erre utal az is, hogy április egyik régi magyar neve Szent György hava volt.

„A légiónyi katonaszent legnevezetesebbje Kis-Ázsiában született a legenda szerint, és Palesztinában halt mártírhalált Diocletianus alatt. A IV. századból már tudunk kultuszáról, amely a keresztény légionáriusok révén terjedt el a birodalomban. Előbb a görög részeken, nyugati tisztelete csak a XIII. században vált általánossá. A keleti egyházban Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorral a nagy katonaszentek közé tartozik. Közöttük is ő a »zászlótartó«, hiszen Konstantinápoly védőszentje volt, s az Athosz-hegyi Festőkönyv előírása szerint képének minden templomban ott a helye. A cári birodalom, Bizánc szellemi örököse, Györgyöt a címerébe emelte, s később a legmagasabb katonai rendjelet (györgykereszt) róla nevezte el. Rómában az V. században már temploma volt, a frank Meroving királyok (448?–751) ősatyjuknak vallották. Különös tekintélyre tett szert a Brit-szigeteken. Oroszlánszívű Richárd saját védszentjének választotta, 1222-től pedig Anglia hivatalos patrónusa lett. Jelvényét – fehér, illetve ezüst alapon vörös kereszt – a legelőkelőbb angol rend, a térdszalagrend viseli (alapítását 1345-re teszik), s a brit lobogó is a skót andrás- és az angol györgykereszt kombinációja. A lovagkorban tisztelete általánossá vált, más lovasszentekkel együtt […]”

A sárkányölő (részlet) – Jankovics Marcell: Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Szent György vértanú – Konrad Mörlin imakönyve, Augsburg, 1505; Cod. Lat. 309., f. 141v (Kézirattár)

Szent György zománcképe a magyar Szent Korona alsó részén (corona Graeca) is szerepel. A középkori magyar Szent György-kultuszt pedig jól példázza, hogy Károly Róbert 1318-ban lovagrendet is alapított Szent György-vitézek néven.

„A rendnek ötven tagja volt, aki tartozott minden vigasságban, de különösen a harcjátékban a királyt követni. Jelvénye fehér mezőben piros kereszt, ruházata pedig térdig érő hosszú fekete, csuklyás köpeny. Jelszava: IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI, vagyis: valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt. A tagok az Úr halálának és feltámadásának emléknapjain, azaz pénteken szomorkodni, vasárnap pedig örvendezni kötelesek. Fogadják, hogy pénteki napon ebédig lovagot vagy mást nem gyaláznak, nem kötekednek. Aki nem vigyáz a nyelvére, annyi hamus kenyérfalatot eszik éhgyomorra, ahányszor mást gyalázott.” […]

A középkori főnemességnek a sárkányrendtől is ihletett eleven Szent György-kultuszáról tanúskodik, hogy a híres Báthoriak a Sárkányölőt választották családi patrónusuknak. A középkori címerükben látható sárkányalak a mondai hagyomány szerint a család ősének, a XIII. században élt Oposnak hőstettét, az Ecsedi-láp félelmetes sárkányának Szent György segítségével való legyőzését idézi. Későbbi Báthori István vajda is Szent György oltalmában bizakodva vív meg Kenyérmezőnél (1479) a pogány török sárkánnyal. Ennek a győzelemnek emlékezetére építi a családi védőszent tiszteletére a nyírbátori, máig álló templomot, a gótika egyik nagy magyar remeklését. Falára került a családi címer sárkány-alakja is.”

Április 24. (részlet) – Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A nyírbátori Szent György-templom (Digitális Képarchívum)

Szent György leghíresebb magyar ábrázolása a kolozsvári testvérpár, Márton és György prágai Szent György-szobra. A bronzból készült, egykor aranyozott szobornak másolatai Kolozsvárott és Budapesten is láthatók.

„Márton és György kolozsvári szobrász testvérek […] Sárkányölő Szent György-szobra az ember apoteózisa! Az öntudatos, fegyelmezett, művelt ember dicsőítése, aki nagy szellemi koncentrációval, halálmegvető bátorsággal megsokszorozza fizikai erejét, és legyőzi a sokszoros túlerőt. A hatalmas, kígyótestű, denevérszárnyú, emberevő sárkány már éppen a bátor harci ménen vágtató lovag lábfejébe akar harapni, farkát már a ló mellső lábára tekerte, amikor a Vitéz megállítja lovát, magasra emeli jobbjában lándzsáját, és biztosan célozva a sárkány torkába döfi. Nem csatázik vele, hanem egy perc alatt megöli. E tett végérvényességét hangsúlyozza a kompozíció a függőleges tengelyében: a hosszú lándzsa, amelyet meghosszabbít és ezáltal kiemel a hős magasra nyújtott, energiával teli, lándzsavető jobbja. Ez a jobb kar kapcsolja össze a lándzsát az azt irányító Vitéz – ugyancsak – függőleges alakjával: az értelemtől, szellemtől, megfeszített akarattól sugárzó arcával, a vértbe öltözött, a léleknek engedelmeskedő testtel és a halálos döfés erejét tovább fokozó, a kengyelben szinte felálló, a függőleges irányt erősítő, megfeszített lábszárral. A jelenet bal szélén a ló klasszikus szépségű, ugyancsak izgalomtól feszülő feje és mellső lábszárai is a győztes csapás függőleges irányát hangsúlyozzák.”

Prokopp Mária: Márton és György Sárkányölő Szent György-szobra: 1373 – A Korunk c. folyóirat 2001 júliusi számának digitalizált változata az Elektronikus Periodika Archívumban

Kolozsvári Márton és György Prágában álló Szent György-szobrának egyik másolata Kolozsvárott, a Farkas utcai református templom előtt (Digitális Képarchívum)

„E napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliá-t, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. A tűzön a nyájat is áthajtották, maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. A pásztorok áldozatot is mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban. Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek és a népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja […]”

Szent György napja (részlet) – A Magyar Néprajzi Lexikon V. kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A diófa porzója Szent György napján (Digitális Képarchívum)

„Hazánkban igen jelentős ünnep volt; olyan szerepet töltött be a magyar néphitben, mint május 1. nyugati szomszédainknál. Ez volt a tavaszi gonoszjáró nap, mikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Ilyenkor tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. A régi boszorkányperekben állandóan felbukkan Szent György napja mint olyan időpont, amikor a boszorkányoknak különösen nagy a hatalmuk. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban azt mondogatták: „szedem, szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.”

Tavaszi népszokások (részlet) – Dömötör Tekla: Magyar népszokások című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A ma 100 esztendeje Nagyenyeden született Jékely Zoltán, könyvtárunk Hírlaptárának egykori munkatársa, több művében is megemlékezik Szent György napi születéséről:

Nemhiába Szent György-napján születtem:
a Sárkány minden évben eljön értem.
Formát változtat és nemet cserélget,
de jön, de jön és rámtámad bizonnyal.

Ki sose tértem! Küzdöttem iszonnyal,
viaskodtam szablyával és szigonnyal,
s noha fejét eddig mindig levágtam,
szívét, belátom, el sosem találtam!

Most tört reám a legnagyobb haraggal!
Megszorított s már-már torkom harapja.
Szörnyű testét, tudom, hiába vágom.
S egyedül vívok vele a világon!

Kolozsvár, 1941. november

Jékely Zoltán: Szent György-komplexum – In: Jékely Zoltán összegyűjtött versei, Budapest, Szépirodalmi, 1988 (Törzsgyűjtemény)

Szent György és a sárkány – a Lechner Ödön tervezte kőbányai Szent László-templom egyik üvegablaka (Digitális Képarchívum)

„Van bűne s büntetést nem ismer,
mert minden bűne szertelen,
égből jött: az itéleten
jelen kell hogy legyen az Isten.

Mert ki teremté ily gonosznak,
hogy éjjel jár, mint denevér,
hogy nem kell földi pályabér
s könnyei örömet okoznak?

Ilyen vásottnak ki teremté,
hogy csak forrásvizet szeret,
s ha nincs, bort iszik, ha lehet,
és a szegénységtől sosem fél?”

Jékely Zoltán: Aki Szent György napján született (részlet) – In: Jékely Zoltán összegyűjtött versei, Budapest, Szépirodalmi, 1988 (Törzsgyűjtemény)

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított a Föld védelmében (Earth Day). Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett, ötletéből pedig – melyhez már megindulásakor több mint 25 millió amerikai csatlakozott – az egész Földre kiterjedő mozgalom, melynek keretében számos civil kezdeményezés sürgeti az összefogást a környezetet károsító hatások és az ezek okozta sokszor visszafordíthatatlan változások (ipari szennyezés, óceánok szennyezése, őserdők irtása, sivatagok terjeszkedése, üvegházhatás, savas eső, ózonlyukak, veszélyes hulladékok, túlnépesedés) ellen.

Az elmúlt évtizedekben a Föld napja világméretűvé vált. Egyes felmérések szerint ezen a napon több mint egymilliárd ember vesz részt valamilyen a világnaphoz kapcsolódó eseményen.

A Krakkóban első ízben kiadott „Rudimenta cosmographica” két példányához még egy egyleveles nyomtatványt is kötöttek. Ez utóbbi a Föld térképét tartalmazza „Universalis geographiae typus” címmel In: Borsa Gedeon Könyvtörténeti írások - Magyar Elektronikus Könyvtár

„E héten volt a Föld napja, április huszonkettedikén, s mi ismét fogadkoztunk, jók és rendesek leszünk, gondoskodni fogunk róla, hogy még sokáig élhessen. Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul. Ezen a napon reggeltől estig, vagy estétől reggelig, ahogy fordult a bolygónk, szerte a világban szóhoz jutottak a környezetvédők, a tudósok; gyermekkórusok zengték a Föld dicséretét, minden kontinensen megemlékeztek róla gyermekei, az emberek. Figyelmeztették egymást, hogy már számos egyezményt írtak alá nemzetközileg a védelmére, de tenni is kell valamit, nemcsak kinyilatkoztatni a jóra való szándékot. Igyekezzenek hát a kormányok, a társadalmi szervezetek és általában az emberek óvni a természetet, mert bajban van a Föld.
Bajban van, s rajta persze mi magunk is, még ha nem vesszük is komolyan a veszélyt. Vékonyodik az ózonréteg, savas esők marják a növényzetet, pusztulnak az erdők, rozsdásodnak a zöld fenyvesek, új területeket hódít a terméketlen sivatag, ivóvizünk, levegőnk szennyezett, mérgezett a talaj, mérgezettek a tavak, folyók, patakok.
Beteg a Föld, gyógyítani kell. Kórságok gyötrik az emberek kapzsisága, hányavetisége, a háborúkban elszabadított romboló vegyi anyagok, az ipari melléktermékek, a szertelenül használt növényvédőszerek és egyebek miatt.”

Szakonyi Károly: Földanyánk hátán (részlet) – Uő. Ember az alagútban. Korrajz az átmeneti évekről tárcákban, Széphalom Könyvműhely, 1994. 217. o. (Törzsgyűjtemény)

Vörösiszap-katasztrófa (Digitális Képarchívum) – A 2010. október 4-én kiömlő többszázezer köbméter erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék tíz emberéletet követelt, sok sebesülést okozott és felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozott az Ajkai kistérségben. A szennyeződés kipusztította a Torna-patak és a Marcal folyó a Torna torkolata alatt fekvő részének teljes élővilágát is.

„Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: »Én más vagyok, mint a tenger.« Vagy a szikra: »Rajtam nem fog a tűz.« De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.”

Márai Sándor: 9. Arról, hogy az ember része a világnak (részlet) – In: Uő: Füveskönyv, Budapest, Helikon Kiadó 2000. 12. o. (Törzsgyűjtemény)

Az arany Tisza (Digitális Képarchívum) – 2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat Romániában. A szennyeződés február 1–12. között vonult le a Tiszán ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában.

„Megállunk a tónál, a töltésen csak egy világosabb vízszintes agyagsáv jelzi az egykori áttörés helyét. A tavat töltés zárja körül, keresünk egy rést a védőhálón és felkapaszkodunk az oldalon. Fenn, a koronán megállunk és körülnézünk: a töltést homokkal kevert agyagból húzták fel, a látszólag száraz talajon lépéseink nyomában kirajzolódik a cipőnk körvonala és feltolul benne a víz.
– Az itt bevezetett technológiát csak sivatagi környezetben, például éppen Ausztráliában lehetne alkalmazni, mert a talajvízszint hirtelen megemelkedése bármikor katasztrófát idézhet elő. Túlfolyás következik be, és a szivattyúk nem győzik átemelni a vizet, elindul a Lápos folyó felé, aztán bejut a Szamosba és a Tiszába – a román mérnök körülmutat. – Egyébként nézze meg: most sem tárolnak itt egyetlen biztosító homokzsákot sem. Nem azon kell csodálkozni, hogy katasztrófa történt, hanem azon, hogy nem következik be minden nap kettő-három.
Maga a tó 109 hektárt tesz ki, a felülete befagyott, állagából semmit sem lehet látni.
– Mennyi aranyat termelnek az »Aurul« gyárban?
– Ez titok, de azt hallani, hogy nem sokat; 150 kilót egy évben.
– És érdemes ezért ekkora környezetszennyezési kockázatot vállalni?
– A román ipar és a mezőgazdaság egyaránt csődbe jutott, az egyetlen biztosnak látszó pénzforrást az ásványi kincsek képezik.
Az ausztrálokon kívül egy angol cég is működik ezen a területen, rezet, ólmot dolgoz fel, elektrolízissel. A régi aranybányát be kellett zárni, illetve csak a fele kapacitással működik, mert az árbevételt kétszer annyi költség terheli. Valamiből élni kell, vállalkozások nem indulnak. 70-80 százalékos munkanélküliséget nem lehet vállalni a környéken, az »Aurul« tovább működik majd. – Hát, így állunk – mondja U. Karcsi –, kártérítést innen nem fogunk kapni. Lehet, hogy jobb lett volna csendben maradnunk, nem beszélni katasztrófáról, talán nem esett volna az idegenforgalmunk. Így senki sem jön hozzánk.”

Moldova György: VI. Hidak a semmibe… Romániai utak. – Uő. Európa hátsó udvara. Riport Keletről, Urbis Könyvkiadó, 2000. II. kötet 152–153. o. (Törzsgyűjtemény)

———

„Én vagyok a magyarság
Csöndes, nemes folyója,
Kevély, heves folyója,
Anyám csupán ez ország
És ringatóm e róna.”

Juhász Gyula: Tisza (részlet)  – Juhász Gyula összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A magyar országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozatának 10. pontja értelmében a ciánkatasztrófának külön emléknapja is van: február 1-je, a Tisza élővilágának napja.

„A Föld felszínét borító természetes növényzetet az ember teljesen átalakítja saját közvetlen igényeinek megfelelően. Az átalakítás a szárazföldek vonatkozásában az ezredfordulóra már kb. 50%-os, ugyanennyi őrzi az eredetihez még hasonló vegetációt. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a maradék 50% jelentős részben terméketlen sivatagi és sarkvidéki területeket foglal magában, melyek a földi bioszféra működése szempontjából kevésbé fontosak. Európában a legrosszabb a helyzet. Itt alig több mint 10% a természet közeli terület. A 90%-ot épületek, utak, kertek, gyepek, szántók, gyümölcsösök és ültetvényerdők foglalják el.
[…]
Érthetetlen, hogy egy ennyire lényeges, szó szerint életbevágó kérdéssel milyen kevéssé törődünk. Napi gondok, rövid távon elérhető célok megvalósítása köti le az emberek figyelmét. Még a tudományos kutatók között is csak egy elenyésző kisebbség az, aki megengedheti magának a nagy globális kérdések feszegetését.”

Vida Gábor: A vadvirágos réttől a bioszféráig  – Vida Gábor Helyünk a bioszférában című könyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Vadalmavirágzás a Gellérthegyen (Digitális Képarchívum)

„Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog”

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio (részlet) – Tóth Árpád összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Április 22. nemcsak a Föld napja. Erre a napra virradóra lép át Föld a Kos csillagképből a Bika csillagképbe.

„A Bika (Taurus) a Zodiákus talán legszebb csillagképe. A Kost követi, és az Ikreket előzi meg az állatövi sorban. A Bika jegy az április 21/22. és május 21. közötti időszak „védjegye”. A hozzá fűződő mitologikus és tárgyi emlékanyag igen gazdag. Ennek fő oka az lehet, hogy az ókori magaskultúrák felvirágzása kezdetén az évkezdő tavaszpont még a Bikába esett (kb. i.e. 4400–2200 között). Ez az időszak a bikaistenek és tehénistennők tiszteletének virágkora. Amikor a tavaszpont továbbhátrált a Kos csillagképbe, a bikamítoszok értelme is megváltozott. Sok ismert rege a héroszoknak a bikával vívott küzdelméről szól. Ezek egy része a tavaszpont birtoklásáért folyik a régi tulajdonos, a Bika, és az utód, a Kos képviselője között.”

„…Bika,…” (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

A Bika jegyében – Flamand Kalendárium, 1470-es évek; Cod. Lat. 396., 5r (Kézirattár)

Bika Hóban a’ bikákat
Ismét a’ tsordába verd.
Szőllőt köss, a’ báránykákat
El-választni meg ne merd.
Vess a’ mit még nem vetettél,
Kőfalat most jól kezdettél,
Méheket ki-menni hagyj,
Plántáidnak vízet adj.

Földi János: Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava – Földi János összes költeménye a Magyar Elektronikus Könyvtárban

• Twitter / betegesh: "...titkos indián életébe, ...
• nemzetikonyvtar: 2000 októberében a Történeti...

• Ez volt a 2012-es év - november | olvasóterem.com - az egészséges olvasás támogatója
  November 25-én 210 évet töltött a Magyar Nemzeti Könyvtár. Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-én készítette el az alapító okmányt, amelyet I. Ferenc király egy nappal később megerősített. A kezdetben 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1 152 kéziratból álló gyűjtemény mára elérte a 10 millió egységet. A könyvtár könyvállománya olyan ritkaságokat is tartalmaz, mint az első Magyarországon nyomtatott mű, a Chronica Hungarorum, a Halotti beszéd vagy az Ómagyar Mária-siralom kézirata. A könyvtár kiállításokkal, tárlatokkal, előadásokkal ünnepelt.
• Képes Krónika - Krónika a magyarok tetteiről :: Ember's-ég
  A Képes Krónikát 1933-ig a bécsi volt Udvari Könyvtár őrizte, majd az 1932. évi velencei kultúregyezmény alapján visszakerült Magyarországra. Azóta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

• Nyelv és Tudomány - Főoldal - A magyar kultúra napja az OSZK-ban
• www.orientpress.hu/108104
  Január 22-én, A magyar kultúra napján és Cseh Tamás születésének 70. évfordulója alkalmából egynapos kiállítás látható az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) Budapesten. A KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozat keretében a klasszicizmus és a felvilágosodás kora elevenedik meg a Felfedezett töredékek című esten.
• A magyar kultúra ünnepe a nemzeti könyvtárban
  Kiállítás Cseh Tamásról, előadások és a KönyvTÁRlat ünnepi estje várja az érdeklődőket 2013. január 21. és 23. között a magyar kultúra napjához kapcsolódva az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) Budapesten.
• Bumm.sk | A magyar kultúra napja lesz az OSZK-ban, Cseh Tamással
  A 11 órakor kezdődő megnyitón Bereményi Géza a dalszerző, Jankovics Marcell pedig a képzőművész Cseh Tamást mutatja be, majd a dalokat megidézve déli hangversenyt tart Novák János, Márta István és Kecskeméti Gábor. A látogatók megtekinthetik a Levél nővéremnek 2 című, Katona József színházbéli, 1994 márciusi premierről készült koncertfelvétel restaurált, kiegészített változatát, valamint a Cseh Tamás arcai című 75 perces összeállítást. 18 órától Másik János élő koncertet ad a közös dalokból – közölte az intézmény az MTI-vel.
• Könyvtárlat és kiállítás Cseh Tamásról - Cultura.hu
  Kiállítás Cseh Tamásról, előadások és a KönyvTÁRlat ünnepi estje várja az érdeklődőket 2013. január 21. és 23. között a magyar kultúra napjához kapcsolódva az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) Budapesten.
• Cseh Tamás titkos indián életébe pillanhatnak be az érdeklődők – Debrecen hírei, debreceni hírek
  Cseh Tamás titkos indián életébe pillanhatnak be az érdeklődők
• Hirado.hu - A magyar kultúra ünnepe a nemzeti könyvtárban
  A többi között kiállítás Cseh Tamásról, előadások és a KönyvTÁRlat ünnepi estje várja az érdeklődöket.
• Cseh Tamás kiállítás az OSZK-ban | Tőzsdefórum
  Tőzsdefórum » Nagyvilág » Kultúra, szabadidő2012. 12. 27. 9:50 | forrás: mti Cseh Tamás kiállítás az OSZK-ban Kiállítás Cseh Tamásról, előadások és a KönyvTÁRlat ünnepi estje várja az érdeklődőket 2013. január 21. és 23. között a magyar kultúra napjához kapcsolódva az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) Budapesten.
• A magyar kultúra ünnepe a nemzeti könyvtárban
  Kiállítás Cseh Tamásról, előadások és a KönyvTÁRlat ünnepi estje várja az érdeklődőket 2013. január 21. és 23. között a magyar kultúra napjához kapcsolódva az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) Budapesten.
• Élet + Stílus: Egynapos Cseh Tamás-kiállítás lesz az OSZK-ban - HVG.hu

• Élet + Stílus: Egynapos Cseh Tamás-kiállítás lesz az OSZK-ban - HVG.hu
  ?log=out

• Kortárs Korzó - 2012.12.14. | d1 tv
• Egy napra a rajongóké a Cseh Tamás-hagyaték
• Luca-napi programokkal is készül az Országos Széchenyi Könyvtár | Kultography magazine
  Bár decemberben legtöbbünk gondolatait a karácsony és az adventhez kapcsolódó programok kötik le, azért akadnak más hagyományaink is ebben az időszakban. És ezek nem csak nálunk, más kultúrákban is évezredes történetű események – a Luca-napi KönyTÁRlat ezekről mesél.
• Luca-napi KönyvTÁRlat az Országos Széchényi Könyvtárban | Irodalmi Jelen Online
  A boszorkányüldözésekről szóló előadásokkal, koncerttel és táncházzal várják az érdeklődőket december 13-án a Luca-napi KönyvTÁRlatra az Országos Széchényi Könyvtárban.

• Képes Világ konferencia az OSZK-ban - Képregény Blog
• Szerzői jog a XXI. században: Lendületben a könyvtárak
  Így elsőként essék szó az Országos Széchenyi Könyvtár által indított ELDORADO projektről.
• „Képes világ” – Tudományos konferencia a 19. századi magyarországi illusztrált sajtóról |

Pünkösd vasárnap

[Pünkösd vasárnap; S iniciálé („Spiritus”)] – In: Mátyás-Graduale, korvina, 1480–1488 között; Cod. Lat. 424., f.64r (Kézirattár)

készült: 2009.01.14 12:04

Albumok

Naprakész blog

Inc 162 Szervác

[Szent Szervác], fametszet – In: Jacobus de Voragine (ca 1230-1298) Legenda aurea sanctorum, Nürnberg, 1475. (Régi Nyomtatványok Tára)

gyártó: Nikon

típus: D3

zársebesség: 0.017 s (1/60)

rekesz: f/8.0

fókusztávolság: 50mm (35mm-en: 50mm)

fényérzékenység: 800

készült: 2013.05.10 10:51

Albumok

Naprakész blog

Inc 162 - Pongrác

[Szent Pongrác] fametszet – In: Jacobus de Voragine (ca 1230-1298) Legenda aurea sanctorum, Nürnberg, 1475. (Régi Nyomtatványok Tára)

gyártó: Nikon

típus: D3

zársebesség: 0.017 s (1/60)

rekesz: f/8.0

fókusztávolság: 50mm (35mm-en: 50mm)

fényérzékenység: 800

készült: 2013.05.10 10:50

Albumok

Naprakész blog

Salkaházi Sára

Salkaházi Sára szociális testvér – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

Albumok

Naprakész blog

Salkaházi Sára

Salkaházi Sára 14 éves korában Szűzanya éremmel – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

Albumok

Naprakész blog

Salkaházi Sára boldoggá avatás

[A Szentszék hivatalos levele a boldoggáavatásról] – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

Albumok

Naprakész blog

Salkaházi Sára boldoggá avatás

[A Szentszék hivatalos levele a boldoggáavatásról] – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

Albumok

Naprakész blog

Bridge 02

készült: 2013.05.08 10:31

Albumok

Naprakész blog

Bridge 01

készült: 2013.05.08 10:29

Albumok

Naprakész blog

Január

készült: 2009.01.12 10:27

Albumok

Díszes naptár 1897-ből

Február

készült: 2009.01.12 10:28

Albumok

Díszes naptár 1897-ből

Május

készült: 2009.01.12 10:28

Albumok

Díszes naptár 1897-ből

Szent István és kora – kézműves szemmel

készült: 2013.05.03 09:26

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

Szent István és kora – kézműves szemmel

készült: 2013.05.03 09:19

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

Szent István és kora – kézműves szemmel

készült: 2013.05.03 09:18

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

Szent István és kora – kézműves szemmel

gyártó: Nikon

típus: D3

zársebesség: 0.0080 s (1/125)

rekesz: f/6.3

fókusztávolság: 24mm (35mm-en: 24mm)

fényérzékenység: 4000

készült: 2013.05.02 14:30

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

Szent István és kora – kézműves szemmel

készült: 2013.05.03 09:13

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

Szent István és kora – kézműves szemmel

gyártó: Nikon

típus: D3

zársebesség: 0.0080 s (1/125)

rekesz: f/6.3

fókusztávolság: 24mm (35mm-en: 24mm)

fényérzékenység: 4000

készült: 2013.05.02 14:29

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

Szent István és kora – kézműves szemmel

készült: 2013.05.03 09:23

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

Szent István és kora – kézműves szemmel

készült: 2013.05.03 09:24

Albumok

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel

View at audioboo.fm

View at audioboo.fm

View at audioboo.fm

View at audioboo.fm

View at audioboo.fm

View at audioboo.fm

View at audioboo.fm